Medgyessy Péter ideiglenesen itt állomásozó miniszterelnök október 23-án elhúzta a csíkot a láncdohányos feleségével Franciaországba koktélozni.

Rájött arra, hogy ez nemhogy nem az ő ünnepe, hanem még kegyeletet is sértene, ha maradna. Ez mindenképpen pozitív fejlemény azok után, hogy a forradalmat leverő, a szovjet tankok lánctalpainak nyomában saját népe elleni tisztogatásokat végző, pufajkás tömegoszlató Horn Gyula milyen színjátékot rendezett miniszterelnöksége alatt minden október 23-a alkalmából. Horn legalább profin tudott hazudni, de tettei súlyától az alkohol rabjává vált. Oda menekül a tettei elől, mert van miért.

November 4-ét, a Kádár-féle megtorlások kezdetét, a fegyverelen civilekbe vezényelt tucatnyi sortűz kezdetét, a politikai alapon történő megtorló kivégzések kezdetét, a tízezreket börtönbüntetéssel sújtó koncepciós perek kezdetét, százezrek hazájukból való elűzésének kezdetét, a büszke magyar emberek lelkének megnyomorításának kezdetét, minden emberi aljasság visszatértének kezdetét, a szovjet hadsereg által kitartott csatlósok diktatúrájának kezdetét, azaz többek között Medgyessy Péter saját karrierjének is a kezdetét, hasonló gondolatoktól vezérelve, hasonlóan reagálta le a regnáló miniszterelnökünk, mint néhány napja október 23-át.

Most Indiába ment el a Katikájával.

Gyáván elmenekült megint az elől, hogy állást kelljen foglalnia.

Nem akart állást foglalni a forradalom leverésével kapcsolatban, hiszen ha kimondaná az őszinte véleményét, akkor másfél évtized posztkommunista PR munkáját lehetne kidobni. Inkább elment, mert neki semmi köze nincsen a magyar nép győztes forradalmának tisztaságához, és annak leigázása, megtörése miatt érzett gyászhoz, amit ezen a napon érez az ország.

Csak a forrdalmunk leveréséhez van köze. Ahhoz a számára dicsőséges naphoz, amikor újra az ország nyakába ülhetettet elvtársaival nyomorítani, elnyomni, betilatni, tönretenni, élősködni, spicliskedni. A szovjet katonai megszállás által, a népüket eláruló kollaboránsoknak járó előnyöket kiélvezni, az árulásért odavetett fillérekért hajlongani, az új gazdákat feltétel nélkül kiszoglálni, azoknak egymást túllicitálva kedvébe járni.

Ez az ember így ünnepli a karrierjének kezdetét. Jellemtelenül, gyáván, mint amilyen önmaga, mint amilyen az egész élete.

Medgyessy főnöke, Kádár János is beleőrült öregkorára tetteinek súlyába. Ha Medgyessynek van lelkiismerete, akkor talán az ő, és elvtársai döntései által megnyomorított milliók is eszébe fognak jutni élete végén. Már ha van lelkiismerete. Mert a tetteiből úgy tűnik, nem csak képességek nélkül, hanem lelkiismeret nélkül is él a mi drága főhadnagyunk. Értéksemlegesen.

Isten óvja Magyarországot!