1970 decemberében Willy Brandt lassan odasétált ahhoz az egyszerű gránittömbhöz, amely a varsói gettó lemészárolt lakóinak állít emléket. Egy pillanatig megállt, fejét lehajtotta; tökéletes csend volt. A több tucat mikrofon csupán az emlékmű egy-egy oldalához állított gázégő sziszegését rögzítette. És ekkor váratlanul a hatalmas Német Szövetségi Köztársaság szociáldemokrata kancellárja térdre hullott. „Senki sem menekülhet történelmétől”, mondta, majd felállt. Talán említeni sem kell, hogy Brandtnak semmi köze nem volt a honfitársai által elkövetett gyilkosságokhoz.