Nagyon szépek a képek. Ilyenkor sajnálom, hogy tériszonyom van! Sajnos ez azt jelenti, hogy nem csak félek, hanem teljesen váratlanul megállok, és nem vagyok képes megmozdulni. Egyszer elindultam egy láncos szakaszon, mondván, ha gyerekek is mennek, nekem is meg kell tudni tenni az utat. Végül két nagyon helyes turista fiú szedett le, szabályos lépcsőt csináltak a testükből. Utána olyan szörnyű fáradtságot éreztem, hogy le kellett az út mellé feküdnöm. És szörnyen szégyelltem, hogy ilyen vagyok.