Én csak az első Izzyt vettem meg, a későbbiek közül csak egy-két számot szereztem meg (na jó, töltöttem le, mert nagyon drágán mérik itthon a cd-it). Bár sokan mondják, hogy Izzy volt a fő dalszerző, én ezzel vitatkoznék. Az Appetite nagyjából a teljes zenekar műve, de hallhatóan Slash tette hozzá a legtöbbet zeneileg. Izzy száma erről csak a Think about you volt, illetve az Anything goes Chris Weberrel, meg a Mr. Brownstone Slashsel - a többiben csak pár "kisegítő" ötlete volt. Az UYI lemezeken már több száma van, de ezekről - részben - már kifejtettem a véleményemet :), vagyis a Double Talkin' Jive-ot leszámítva egyik sincs a kedvenceim között. Izzyben állítólag az volt/az a jó, hogy öt perc alatt megír egy számot, legalábis alapjaiban. Az első Izzy is ilyen: nincs sok tökölés, pár Stones-os rock 'n' roll, aztán annyi. Nem akarom, hogy megsértődjenek az Izzy-rajongók, de szerintem a GN'R siekrének egyik alaptényezője az volt, hogy Axl és főleg Izzy némi korlátot jelentett Slash vadabb ötleteinek, s így végülis "mainstream" lehetett a produktum. Ezt persze úgy értem, hogy sokak számára fogyasztható, nem úgy, hogy műanyag. Izzyről mint emberről meg azt gondolom, hogy a legkevésbé neki ártott meg a felhajtás, ő maradt meg leginkább olyannak, amilyen '85 táján volt: csendes, visszahúzódó. Azért én sajnálom, hogy gyakorlatilag kivonult a zenéből, s Amerikába importálni kell a lemezeit.