tudjátok, lassan kezdem elnézni shyamalannak a jeleket. piszkosul haragudtam rá, amiért harmadszorra is ugyanazokat a lapokat játszotta ki. legalábbis én azt hittem. mikor néhány éve először láttam a sebezhetetlent, várakozó állásba merevedtem, s lestem, hol lesz, miből építkezik majd fel az a bizonyos csattanó, amelyért oly sokan jegyet váltottak az "i see dead people"-ra. a csattanó jött, nem szól túl nagyot, a néppel együtt én is fanyalogtam kissé. most, hogy újra megnéztem a jó és rossz emblematikus harcáról szóló filmet, végre a szememet is kinyitottam, s láttam az apró kis részleteket, amiktől ez a film megrohamozza, s lazán beveszi a tökély várát. basszus, még willis neve is helyén van: david dunn.