Én emlékszem egy olyan emberre, aki mivel a kínai útján semmit sem ért el csak a minimális protokolltalálkozót, ezért egy étteremben múlatta idejét a sleppjével, ahol legalább azon szórakozhatott, hogy egy donaldkacsás paraván mögött bohóckodik a külügyminiszere.

Valahogy ez jut az eszembe most is, annyi különbséggel, hogy most nem a pártvezetés nem fogadta, hanem a saját népe.