Hát, igazhitű feleim, ez tényleg ütős koncert volt. Az eddigi legjobb, amin voltam.

Dickinson metálatya szinpadi teljesítménye eccerűen fergeteges volt! Meg az egész csapat is.
A ruhatár hiánya miatt én speciel 3.5 kg-ot fogytam az este alatt, de végig kitartottam a dühöngőben, hosszú bőrkabátom ellenére! Az iron maiden (című szám) alatt jöttem fel, hogy megnézzem magunkat felülről. Hát valami brutálisan jó vollt a látvány!!
A haverommal az első szám után elvesztettük egymást, pedig nem ez volt az első maiden-koncertünk. Lámpalázam volt, a kabátom miatt, meg a szemüvegem miatt, mert nem vittem magammal az acélbetétes tokomat. Így viszont mindent jól láttam, a díszlet és az együttes tagjai nem csak foltok voltak. És nem is csalódtam.
Említett haveromnak a hátizsákjával is küzdenie kellett, előtte valahogy beletuszkolta a kabátját.
A harmadik szám alatt viszont kiszakadt és kiesett a kabátja, mögüle ordibált valaki, hogy "Egy bőőőrkabáááááát!!!"
Kiesett ezzel együtt a magával hozott könyve, egy Szabó Ervines A Nyugat Alkonya c. Spengler-mű. Pillanatok alatt megsemmisült az alkotás, száz oldalas kötegekre hullva zúzódott szét a koncert folyamán a talpaink alatt. A végén visszamentünk a színpad elé, és alig pár oldal hulláját találtuk meg, köztük az első lapét. Rejtély, hova tűnt el további 300 oldal (egy kb. 200 oldalas köteg maradt meg épen, azt találta meg azonnal).

Szóval, egyrészt a könyveknek megvan a maguk története, ez az egyik tanulság. Úgy el tudom képzelni, hogy ha visszaviszi a haverom a könyvtárba a füzetnyi maradékot a történettel, hogy is néznének.
Másrészt történelmi érzés tört ránk, ahogy a söröspoharak és egyéb romok között bóklászva kerestünk és találtunk egy-egy lapot a könyvből. Elhittük, a Nyugat Alkonya közeledik. Ez akkor és ott evidens volt. Egy ekkora, kiüresítő őrület után...Ruhatár is csak azért nem volt, hogy ez megtörténhessen. Spengler a túlvilágon röhög, mint egy fakutya.
Szóval be prepared!

Nekem legjobban a Dance of Death előadása jött be, meg a Paschendale. Fear of the Dark kihagyhatatlan, a Run to the Hills pedig baró zárószám.
Erről jut eszembe: Láttunk egy helyes leányzót a koncerten, akin egy remek, konszolidált feszülős póló volt, mellei fölött a felirat: RUN TO THE HILLS. És voltak is ott "hegyek". :))) Ez az ötlet nagyon bejött nekünk.
Üdv, remélem azért még jönnek majd ide, szerintem nem okoztunk csalódást!