Szerintem az a baj, hogy egy kisebbségi nyelv megmaradásához szükség van egy bizonyos kritikus tömegre. Ez ma még megvan mondjuk Erdélyben és a Felvidéken, viszont Magyarországon egyetlen nemzeti kisebbség esetén sem. Erdélyben nőttem fel, viszont románul soha nem tanultam meg rendesen, ugyanis olyan környéken éltem, ahol a románok és a magyarok száma nagyjából azonos volt. Magyar iskola, magyar barátok, magyar ismerősök sat., semmi szükség nem volt arra, hogy másik nyelvet használjak. Vagyis a nagy nemzeti büszkeségen túl,egyszerűen gakorlati haszna volt a magyar nyelvtudásnak.
Ez a gyakorlati haszon a magyarországi kisebbségek esetén vélhetően nagyon kicsi, vagy egyáltalán nem létezik. Ha pedig egy kisebbség már nem használja a nyelvét, az már csak amolyan kirakat-kisebbség. Legalábbis én így látom, mert itt, ká-európában, azon túl, hogy különböző nyelveket beszélünk, és néha nagyon utáljuk egymást, igazából sok különbség nincs közöttünk.