Az a helyzet, hogy a délvidéki magyarság ellen elkövetett gyalázatos, államilag szervezett "jugoszláv" megtorlásokkal kapcsolatban, melynek során közel 40.000 magyart gyilkoltak le a szerbek, a mai napig senki sem emelte fel a hangját Belgrádban. Pedig..., és ezt kevesen tudják, az 1942-es újvidéki vérengzés után a kiskirálykodó, szélsőségesen primitív magyar tiszteket megbüntették, felelősségre vonták a Horthy érában. Vagyis: a magyar állam elítélte a szerbek elleni elkövetett atrocitásokat, mitöbb egészen a Szálasi-féle hatalomátvételig kártérítást fizetett az érintett szerb családok rokonainak, hátrahagyott gyermekeinek.

Szerbiában a mai napig nem kértek bocsánatot, meggyalázzák a magyar sírokat, és mosolyogva nyújtják mocskos kezeiket Kovács Lászlóék felé. Mikor fog a magyar politika nyomást gyakorolni Belgrádra, és mikor szólalnak fel az ottani magyar pártok képviselői a szerb-montenegrói parlamentben?

A bukovinai székelyeket az újonnan visszacsatolt Bácskába telepítették, ahonnan Titó martalócai kergették el őket, megölve Szabadkán negyven szerencsétlen székely férfit, akik már nem tudtak elmenekülni. Ezután módszeresen vetették rá magukat a délvidéki magyarokra. Nincsis olyan település, ahol ne írtottak volna ki magyarokat. Kádárék pedig tűrték szótlanul, mitöbb kezet rázva fogadták Titó elvtársat Budapesten. Mi ez ha nem hazaárulás? És ezek utódai irányítják ma is a magyar külpolitikát. Ők is folytatni kívánják a nemzetfeladás baloldali tradícióját? Remélhetőleg nem. Most itt az idő, hogy bizonyítsanak a magyar állampolgárság azonnali megadásával a délvidéki magyarságnak. Kollektíven és mindenféle félrebeszélés nélkül.