A mai Magyarországon, szemben a történelmi Magyarország etnikai valóságával, kevés a nem magyar etnikum aránya. Vigyázó szemünket ezért inkább az elszakított magyarság sorsára vetjük. Ez helyes is, sőt még nem tettünk meg mindent. De vajon milyen a hazai nemzetiségek (horvátok, románok, szlovákok, svábok stb.) helyzete? Aki nézi a nemzetiségi műsorokat a tévében elcsodálkozik, milyen rosszul beszélnek az adott kisebbség tagjai a saját anyanyelvükön. Ha beszél is valaki folyékonyan mondjuk szlovákul, ezt nagyon erős magyar akcentussal teszi. Jó-e vajon a nemzetiségi oktatás színvonala, van-e elgendő intézményük, anyagi forrásuk, hogy megtarthassák identitásukat? Mikor oldódik meg végre valahára a nemzetiségek parlamenti képviselete? Enélkül ugyanis nehezen kritizálhatjuk érdemben a szomszédok kisebbségi politikáját.

A magyarországi tankönyvek jóformán semmit sem mutatnak be a szomszéd népek kultúrájából. Kevés magyar tud megnevezni akárcsak egy szlovák vagy román írót, költőt. Nem is beszélve a történelmi kapcsolatokról, melyek napjainkig befolyásolják a velük alakítandó mindennapokat.