maradjunk annyiban, hogy én nem vagyok jogász, csak olyasvalaki, akinek néha kell jogaszabályokkal bíbelődnie. Én a következőt állítom:

Az érvelés, miszerint az ügyészség perindítási joga a közbeszerzés elmulasztásakor nem áll, mert az ügyészségnek csak a közérdek sérelme esetén van joga eljárni, az én dilettáns véleményem szerint egy par excellence a közérdek védelmében fennálló szabály megszegésekor nem állhat.

(Az már külön kérdés, hogy ezek az egyébként külön-külön kezelt ügyek mind-mind ugyanazt a mintázatot követik, ugyanazokkal a szereplőkkel, és megítélésem szerint egy az igazság kiderítésén intranzingensen fáradozó főügyész nem leszalámizni és mind terjedelmileg, mind jogértelmezésben leszűkíteni próbálná ezeket az ügyeket, mindegyiken megtalálva kisebb-nagyobb sikerrel azt a likat, ahol az adott ügy elhasal, hanem egyesíteni igyekeznék az ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanolyan technikával lezajló ügyeket. Ehhöz csupán csak arra lett volna szükség, hogy a különféle alapokkal - hűtlen, gondatlan, hanyag kezelés, kötelességszegés - elindított ügyek kapcsán felfedezze, hogy a pénzek bizony föltűnően egy irányba vándorolnak, és ezt a megfigyelést gyanú formájában is megfogalmazza: véletlen-e, hogy ezek a hűtlenül, hanyagul kezelt pénzek mind egy-két helyre folytak?)