1. Letiltva nem vagyok, csak nem lételemem a pol.fórum.
2. Elnézést kérek mindenkitől Bárándyval kapcsolatos tévedésem miatt, de az SZDSZ honlapján megtévesztett a "SZDSZ-es miniszterek és az általuk vezetett minisztériumok." felirat, valamint Bárándy neve a felsoroltak között. (http://www.szdsz.hu/index.phtml?op=kormanyzat) Megtévesztő, nem az én hibám, hanem az SZDSZ-é. :)
3. "Én ember és ember között faj-, nyelv-,vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget ; az antiszemitikus agitátiót mint a XIX. század embere szégyellem; MINT MAGYAR RESTELLEM, mint hazafi kárhoztatom;- kárhoztatom már csak azért is, mert a fenforgó sociális és közgazdászati bajokra nézve a symptómákat okoknak tünteti fel, s mintha hazánk jólétét akadályozó idegen érdekek szolgálatában állott volna , a valódi okok felismerését?l és az orvoslat kutatásától és sürgetését?l a figyelmet eltereli..." - idézte pvcpadlo fórumtárs. Én csak magamat tudom idézni, 0. hszólás:"...habár egyáltalán nem volt antiszemita, nincs az a történész aki annak tartaná, hiszen rengeteg alkalommal kiállt a zsidóság mellett..."
3.a. Érdemes az idézet első sorát elolvasni, valamint a 0 hszólásban beidézett kijelentéseit.
3.b. Kossuth összes munkái XI. kötetben található, Pozsonyban, 1847 december 11.-én kelt Kossuth további felszólalásai a honosítási törvényjavaslat vitájában, általam beidézett szövegből már látható, hogy Kossuth véleménye biznyos zsidókkal (Kunewalder-testvérek) kapcsolatban MÁS volt. Akikről a kiadó azt írta, szintén 0. hszólásban olvasható:"Jelentős összegekkel segítették az ellenzék mozgalmát s előharcosai voltak a zsidóság megmagyarosításának" Vagyis Kossuthnak jó oka volt rá, hogy támogatói tevékenységét valamilyen módon meghálálja.
3.c. Ne felejtsük el azt sem, hogy Kossuth az SZDSZ által idézett sorai nem azonos súlyúak (hiszen egyszerű levélről van szó (*)) az 1847. december 11-i beszédével (ahol máramarosi, pozsonyi "söpredék zsidótömeg"ről nyilatkozik), mely egy törvényjavaslattal kapcsolatos vitában való felszólalása.

A levél egy Solymosi Eszter meggyilkolásával kapcsolatos cikkre írt felháborodott hangvételű reakció, ami a 3.a. pont is bizonyít.

3.d. Érdemes megnézni a dátumot. Urváry Lajoshoz írta az idézett sorokat, 1883. augusztus 15.-én. Vagyis négy évvel azután, hogy egy igen komoly és megalapozott kijelentést tett zsidókérdésben.(0. hszólás, Kossuth Lajos Iratai IX. kötetben található Helfy Ignácznak, Collegno (al Baraccone), 1879. október 5.-én írott levelrészletét ajánlom újbóli elolvasásra.) Ha a vérvádat el is ítélte, amit véleményem szerint minden józan ember elítél (t.i. a zsidók keresztények vérét veszik szertartásaikhoz), a zsidókérdésben aligha hiszem (1879. okt. 5ikei levelére alapozva), hogy jelentősen változott volna a véleménye. (Legfeljebb a külföldi nyilvánosság nyomására, lásd Solymosi Eszter-ügy)

4. Annak ellenére, amit itt leírtam; a véleményem továbbra is az: legyen bármilyen kisebb-nagyobb hibája Kossuthnak, nincs joga Bárándynak becsmérelni Őt, mivel Kossuth - minden hibáját figyelembe véve - egy teljes század politikai szellemiségét határozta meg és ma is neve meghatározó szellemiséget takar, Bárándy meg...

(*)
Kossuth Lajos Iratai X.

Urváry Lajosnak
Turin, 1883. augusztus 15.

Tisztelt Uram!

Egy bécsi lap (ha nem csalatkozom, a Wiener Allgemeine Zeitung) valami levelet tett közzé, melyet állítólag én irtam volna Eötvös Károly úrnak a tiszaeszlári per alkalmából, melyben még valami otromba mese adatik számba valami harmincz év előtti nyitrai zsidó leány felől; a miről nemcsak én soha nem hallottam, hanem azt hiszem, senki más se hallott e kerek világon; s azt most valami gazember az én nevem alatt körutaztatja az európai sajtóban, a magyar név gyalázatára.
Ezennel becsületszavammal kezeskedve kinyilatkoztatom, hogy az a levél koholmány; a ki azt irta s a bécsi lapnak beküldte, nem is csak levélhamisítást, hanem egyenesen hamis levélkoholást követett el, mert én Eötvös Károly úrnak nemcsak ilyen levelet nem, de soha életemben semminemü levelet nem irtam, nincs is szerencsém őt ismerni.
Ha nem volnék ily távol, utána járnék, hogy ki az az ember, a ki erre a hamis levélkoholásra vetemedni nem átallott, s bizonyára megkapná érdemlett jutalmát; de így, a mint vagyok, e nyilatkozatra kénytelenítettem szorítkozni.
Nem tagadhatom, vártam, reméltem, hogy Eötvös Károly úr, ott lévén a hely szinén (ha ugyan ott van), fölöslegessé fogja tenni e nyilatkozatomat annak kijelentésével, hogy ő tőlem ilyen levelet nem kapott. Ezt én annyira természetesnek találtam volna, miként meg vagyok győződve, hogy az csakis távolléte vagy valamely akaratán kívüli más akadály miatt nem történt meg; de megvallom, sajnálom, hogy elmaradt, mert csak így lehetett volna azon botránynak elejét venni, hogy mikorra a dolog nekem tudomásomra juthat, már a külföldi sajtó is felkapja, s annak a koholt levélnek a magyar névre homályt vető, otromba meséje az én nevem alatt futja be a világot, miként ezt a párisi Figaróban s a római L’Italieben megbotránkozással látni alkalmam volt.
Szeretem hinni, hogy az a bécsi lap, melyben az a koholmány megjelent, lapja tisztességének érdekében nem fogja elmulasztani e nyilatkozatom felől tudomást venni; mert minden tisztességes lapon megtörténhetik ugyan, hogy valamely gazember egy koholt levéllel fölülteti, de a mely lap tudomására jutna annak, hogy valamely levelezője vele ily rút játékot űzött s közönségét felvilágosítani elmulasztaná, az annak adná jelét, hogy a hamis levél-koholóval solidaritásban áll.
Még egy megjegyzésre kérek engedelmet.
És ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha sem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiót mint a XIX-ik század embere szégyellem; mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom; - kárhoztatom már csak azért is, mert a fenforgó sociális és közgazdászati bajokra nézve a symptomákat okoknak tünteti fel, s mintha a hazánk jólétét akadályozó idegen érdekek szolgálatába állott volna a valódi okok felismerésétől s az orvoslat kutatásától és sürgetésétől a figyelmet eltereli; kárhoztatom azért is, mert gyakorlati czélja egyátalában nincs; lehetetlen a magyar józan észről annyi bornirtságot feltenni, miszerint csak egy ember is legyen az országban, a ki hiszi, hogy az, a mit emlegetnek: ťaz emancipatio eltörlése, vagy épen 6-700 ezer embernek az országból kiüzéseŤ a XIX. században Európában lehetséges, még ha a gondolat erkölcsi monstruositás nem volna is; és kárhoztatom azért is, mert midőn a felett panaszkodnak, hogy a zsidók a társadalomban külön összetartó társadalmat képeznek a társadalom többi osztályainak megrontására: az izgatással ép azt eszközlik, hogy a zsidók még jobban összetartanak, mint minden nyomás a nyomottakat összetartásra ösztönzi, kényszeríti (a már annyiszor elcsépelt ethikai s humanitárius tekintetek eszmerendjébe nincs kedvem átkalandozni); de midőn e nézeteimnek kifejezést adok, egyszersmind kijelentem, hogy azok az emberek, a kik még hamis levél-koholástól sem rettennek vissza, nagyon rossz szolgálatot tesznek az ügynek, melyet szolgálni akarnak, s hogy maguknak a zsidóknak áll leginkább érdekében mindent elkövetni, hogy az ily emberek leálczáztassanak s a közmegvetésnek átadassanak.