Idézek:

Az LB szerint 1996-ban az ÁPV Rt. súlyosan megsértette az állami szervekkel szemben támasztható erkölcsi elvárást, részben mert az önkormányzatok jogos alapkövetelésének azonnali kifizetését attól tette függővé, hogy lemondanak-e járulékos követeléseikről, például a több év alatt tetemesre duzzadt kamatokról. Akkor is sértett erkölcsi elvárásokat az ÁPV Rt., amikor az igen jelentős költségek ellenére, szükségtelenül megbízott egy külső tanácsadót az önkormányzatokkal való alkudozás céljából. Amit Tocsik Márta egyedül el tudott végezni, azt a privatizációs szervet saját apparátusa is megtehette volna.

Az LB szerint Tocsik Márta magatartása is ellentétes volt a jó erkölccsel, hiszen jelentősen eltúlzott ellenszolgáltatáshoz jutott a közvagyon terhére anélkül, hogy bármifajta kockázatot vállalt volna a megbízási szerződés teljesítésekor. Tevékenységének eredménye eleve biztosított volt, az önkormányzatok már lemondtak járulékos követeléseikről, és így nyilvánvalóan létrejött az a megtakarítás, amely Tocsik Márta sikerdíjának kiszámítási alapját képezte.

Hol van itt valódi munkavégzés megállapítása? Sehol. Nem a díjazást ítélte a jóerkölcsbe ütközönek, hanem magát a szerzödést. Az eredeti állapot helyreállításának pedig része a kapott ellenszolgáltatás visszafizetése is. Itt nem volt munka, az Országimázs ügyekben pedig volt munka. (Hogy milyen az egy másik kérdés, de nem az ügyészség perelhet. A MEH vágtasson a bíróságra! Miért nem teszi?!)
Megnyugtatásul;) az ügyészség az Országimázshoz hasonló állaásponton volt az Acél XXI- Dunaferr szerzödések ügyében is, márpedig az nem éppen Fidesz-közeli ügy volt.