Bocsánat, hogy beleszólok: nem ugyanaz, nem is olyan.

Egy olyan párt híveiről van szó, amelynek a szimbolikus vezetője (az elnöke) a Vasárnapi Újságot és a Magyar Demokratát kedvenc médiáinak nevezte. Azokat a műsorokat és lapokat, amelyekben napi gyakorlat az antiszemita uszítás.

Megengedem, talán jól felfogott politikai érdekből - a MIÉP-pel való leszámolás, szavazóinak megszerzése céljából - hazudta Orbán azt, hogy antiszemita, azaz a fenti médiák rajongója. Ahogyan korábban az MDF lenullázása céljából hazudta azt, hogy vallásos (református), holott ateista. És így tovább. Ezzel azonban normává tette a FideszMPSZ-ben (asszem, most így hívják) a náci, magyarul "nemzeti" és "szocialista" (népjóléti) ideológiát.

Azt is megengedem, sőt korábban be is írtam, hogy a Fidesz (és a MIÉP) nácizmusa szélsőséges ugyan, de - legalábbis egyelőre - nem radikális. Azaz a meggondolatlan nacionalista-etnicista-soviniszta-irredenta ideológiát nem követi logikusan radikális cselekvés. Az első (és remélem, utolsó) Orbán-kormány idején sem korlátozták a zsidók részvételét a gazdasági-kulturális-politikai életben. Nem épültek gettók, sem koncentrációs táborok. És gyilkosságok sem történtek (tudtommal) rasszista indítékból, legalábbis nem állami kezdeményezésre. (Mert cigányokat, menekülő harmadik világbelieket azért hellyel-közzel öltek meg rendőrök-határőrök "intézkedés közben".)

Az antiszemita, cigány- és idegenellenes retorika azonban a nácizmus sajátja, akárcsak a felheccelt középosztály ("a családok") "támogatása" a szegényektől elvont vagy megspórolt pénzből. Szóval nácik ezek, ha még kissé bátortalanok is.