Tök egyszerű és valószínűleg számotokra elég infantilis oka van. Ez volt az egyik legkedvesebb macvim. Mindenhova magammal cipeltem, és nagyon szerettem, mert nagyon aranyos volt.
A tesómtól kaptam ajándékba és sokat játszottam vele anno. Most öreg fejjel pedig mindig az ágyamban volt és olyan kishaver féle volt.
Mikor anno a pasimmal megismerkedtem, neki is megmutattam, és azonnal kedvencévé fogadta. Neki is hiányzik...
Tudom ez gyerekes, sokak szerint nevetséges is, de én ilyen vagyok...

Én még a kedvenc bögrémet is megkönnyeztem, mikor eltört, na!

Nektek nem volt még soha olyan szörme kisbigyótok, amihez még beszéltetek is? Mintha élne? Nekem ez a maci ilyen volt. Nyugodtan kinevethettek érte, vállalom!