Amikor a fájdalmad és a napjaid
ritmusa már egy
- minden egyre megy.

Fújsz egy nagyot,
ha kisüt a Nap,
ha beborul,
inkább sóhajtasz.

Álmaid mélyén
kuksolva egy szép hétköznap reggelen
a kacsák keltette
kis hullámokat bámulod
- ha túl nagy a bánat,
már nincs is semmi bajod,
magadat hirtelen azon kapod.

És hogy menj –e,
vagy ne menj,
eldönteni fölösleges,
ha fájdalom vagy lépés
már egyre megy…

Mindenkit bánt valami,
az emberlét ritkán szivárványos,
de szemünket lehunyni hosszan
azért csak éjszaka tanácsos…