Ha szeretnélek, ha becsülnélek, ha felebarátom lennél, azt mondanám,
Szegény Amida, hagyd abba, nem jó neked!

De azt mondom, tedd, amit tenned kell.
Azt látom rólad, hazug vagy, és ha valaha volt is értelmed, agad jelentős része elhalt. Csak megszoktad, hogy beszéltél (esetleg) magadnál kevésbé értelmes emberrel.
Most azonban csak a gyűlölködés, az irigység maradt, mert nálad különb emberre bukkantál, aki nem vállalja veled a közösséget, akit nem érdekelsz.
Igaz, annyira érdekeltél, megnéztem, ki vagy. Megpróbáltalak és silány vagy, ahogy régóta silánynak tartalak.
Irigykedsz egyéniségemre, kényszeresen próbálgatsz rágalmazni, mintha mástól venném gondolataimat, könyvből, legfeljebb azonosultam vele.
Holott, ha másnál olvastad, amiről írok, ő vette tőlem, vagy ugyanaz a szellem adta neki, vagy egyéb úton jutott rá, de én senki tanítását hitbeli dolgokban el nem fogadtam, ha volt is ember (e tipoc címében), akit becsületem, de az ő könyveibe is csak bele-bele lapoztam, nem érdekelt, mert vagy megvolt, amit írta, vagy más véleményem volt.
Irigy vagy, és sekélyes, játszanád, hogy valaki vagy, és nem becsül téged egy fajsúlyos ember sem. Velem sem jött be, ezért gyűlölsz.
Ám velem semmire nem mész, arra és úgy felelek, ahogy nekem tetszik.
Hamisságodat, ha kedvem van, rád bizonyítom, és elváltozik a te dolgod, nem leszel olyan, mint voltál. Hanem beleártod magad egyre inkább keserű irigységedbe, indulatodba, megalázod magad egyre és egyre inkább. Nekem nem árthatsz, ha ilyen ember gyalázkodik, mintha hájjal kenegetnének, lám, méltó vagyok az üldözésre, ami ígéret.
Hogy nekem ki felebarátom, fel sem foghatod, hitemet, istentiszteletemet sem, csapdosol, de engem el nem találsz.

Hőzöngésed szomorú dolog, nem vagy ellenfél, de még csak fél sem, semmilyen értelemben, mint a szüntelen csepegés, meg locsogás, olyan leszel, ha nekem írsz, tedd csak nyugodtan, idővel úgyis, gondolom eldugulsz, mint eddig minden gyalázóm. Illessz hozzám, illesz a szentekhez, mert a világosság a sötétségben fénylik. Igaz, tőled nem leszek dicsőbb, mert Isten nem ad a földön dicsőséget az embernek, de, ha ilyenek nem akadnának belém, mint te, kevesebb lennék, valami hiányozna. Hát örülök, hogy ilyen alak próbálkozik, örülök, hogy látom, igaz az Úr, igazak ígéretei, és valóban semmi nem árthat nekem. Magadat sem igen égeted már, ahogy néztelek, már csak üszök vagy, már ki- és elégtél, ugyan ki vesz téged komolyan? Pernye vagy, súlytalan, nem véletlen, hogy engem túlméretes disznónak tartasz.

Most nem tartom érdemesnek többet írni. Ám írásom, gondolom, hatással van rád, ennyit kell, hogy elmondjak, ha szereted a jót, tán nem velem szórakozol. Nem fenyegetlek én, és rosszat sem kívánok neked, ám van Isten az égben, és van, aki kiáll mellettem. Gondold meg, figyeld magad, és indulataidat, szerencsédet, mert szvsz ártasz magadnak, míg nekem semmit nem árthatsz. amit velem szeretnél, amit nekem szánsz, rád fordulhat jó mértékkel, megnyomottan, meglátod! Én nyugodt szívvel mondhatom, legyen neked, amit nekem szeretnél, és legyen nekem, amit én szeretnék neked (ezért tartom becsületbeli dolgodnak, hogy legalább egyszer figyelmeztesselek).
Szóval velem nem bírsz, én nem kitérek, hanem szóba se jössz társnak, sem neked, sem egyebeknek, kiknek elvárásai vannak semmiben nem akarok megfelelni.
Nálam szabadabb embert, gondolom nem ismertél.

CSerfa