Statisztikával természtesen nem rendelkezem, de vszínű, hogy többségben vannak a "rántott husis, ubi salátás" magyar utazók. Ennek sajnos köze van a középkelet európai nyomorúságnak is. A génekben van, hogy muszáj spórolni. Bár ez valójában nem is spórolás. Az igényszint meg mindenkinél más és más. Én pl. két nap után megörülnék a tengerparton nyáron, ha abból állna a nyaralás, hogy kint döglök a parton. Nem véletlen, hogy tavasszal szoktam menni a tengerhez. Nincs akkora tömeg és nyugodtan megnézhetem a városokat és a természetet is. Nyáron viszont a hegyekbe megyek, de lehetőleg magyar mentes övezetet választok.
Más:
Egy egyszerű Duna parti sátrazás is lehet ugyanolyan értékű, mint bármelyik külföldi út, mert valójában az utazást az ember tölti meg tartalommal. Nekem egy mo-i kerékpártúra, ahol viszem a sátramat magammal gyakorlatilag élményben azonos értékű egy alpesi hegyi túrával. Csak természetesen más, de élményben szinte nincs különbség.