Szervusztok!

Dragonfly! Véleményeddel és megjegyzéseiddel teljesen egyetértek. A nevezett anyag bennem még több kérdést és kételyt vetett fel. Írtam erről egy több oldalas reakciót is, de őszintén megmondva mikor másnap a felrakás előtt elolvastam, jobbnak éreztem, ha törlöm még a „szemetes kukából” is! Kavkaz. A számomra többé (!!!!) – kevésbé szimpatikus változatod pont egy olyan „mini tömeghadsereget” vázolt fel, amit immár a kormányunk is teljes mértékben elvetett.
Az önálló tevékenységre alkalmas haderő békében valóban nem költség-hatékony. Egy hadsereg soha sem az békeidőszakban! Egy hadsereg hatékonysága és gazdaságossága, sajnos csak éles helyzetben derül ki (ha kiderül!). A 2006-ra tervezett hadseregünk a mostani tervek és szerény meglátásom szerint abszolút alkalmatlan lesz önálló tevékenységre és még a legalapvetőbb harci támogató és harci kiszolgáló támogató kapacitásokban is a szövetségre lesz kénytelen támaszkodni. Arra sem leszünk képesek, hogy egy iraki misszióhoz hasonló helyzetben saját erőből eljuttassuk a postát a katonáinknak, nem hogy veszély esetén gyorsan evakuáljuk őket. Az ilyen „bonyolult” (valószínűtlen?) helyzetben bíznunk kell a szövetségeseinkben, hogy adnak megfelelő tűztámogatást és légi szállítási kapacitást, amely biztosítja a feladat biztonságos és gyors végrehajtását.
A jelek szerint bizalmatlan vagyok szövetségeseinkkel szemben, amire semmi alapom. Valamilyen oknál fogva (talán a történelem?) csak abban bízok, amit magunk szerveztünk meg. Persze kudarc esetén könnyebb a másokat okolni annak bekövetkeztéért!
A katonasajtóból már lehetett értesülni róla, hogy jelenleg folyik egy többszintű (harcászati – hadműveleti – hadászati) szintű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat (Acélos Akarat 2003 – Védelem 2003) , amely már a 2006-os állománytáblákkal számol. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit fog kijönni belőle és azt hogyan fogják azt tálalni.
Azt tudni kell, hogy már 1990-ben sok gondot jelentett, hogy a rengeteg járulékos feladat mellett (katasztrófa-elhárítás, készenléti szolgálatok, laktanya karbantartás, őrség, reprezentáció, egyéni gondok, stb. – alig lehetett kiképzésre időt folytatni, pedig akkor még nem is voltak külföldi missziók és a létszám is jóval nagyobb volt, mint jelenleg. 2006-ig a MH igyekszik sok járulékos feladatot lepasszolni a nyakából (pld: őrség, konyhai munka, laktanya-karbantartás, stb.), de nem hiszem, hogy az egyre több külföldi feladat és a csökkenő létszámok miatt a kiképzés hatékonysága növekedne még a szerződéses állomány arányának növekedése és a hadkötelezettség eltűnése mellett sem. A szerződésesek zöme 2-3 évenként cserélődik, ami igen is megköveteli az újabb kiképzést, hogy a feladatok speciális jellegéről ne is szóljunk.
Több nyugati országban igen komoly gondot jelent az állomány fizikai és pszichikai túlterhelése a csökkenő létszámok miatt. A külföldi missziókban ez teljesen érthető, de talán az sem elképzelhetetlen, hogy mit jelent ez az éppen itthon maradóknak, akiknek el kell látni az éppen külföldön tartózkodó kollégák feladatait is! Nos, amikor 7 harcoló zászlóaljból 2 talán folyamatosan külföldön lesz, (2 hazajött és jól megérdemelt szabadságát tölti, esetleg egyéni karrier-továbbképzést folytat, készültségi szolgálatokat ad, stb., 2 felkészül a következő turnuskent történő váltásra) akkor ki fogja ellátni a politika által megkövetelt többi feladatot és ki fog kiképzést folytatni? Nem kell ide semmiféle háború, még arra sem lesz elég katonánk, hogy egy az országon átvonuló többnemzetiségű hadosztály esetleges átvonulását „lecelebráljuk” az elvárásoknak megfelelően. Azt pedig el se képzeljük, hogy mi lenne, ha a határaink mellett esetleg kiújulnának bizonyos etnikai ellenségeskedések! Egyszerűen nem lesz, akit légi úton az átsodródott irreguláris erők ellen a helyszínre szállítsanak! Pedig addig, amíg a helyzet nem válik igazán fenyegetővé, ne várjunk itt NATO-erőket. (Lásd Törökország a mostani iraki válság idején!)
A kiképzés is modul rendszerű lesz (?): Lesznek katonák, akik csak konvojt tudnak kísérni, lesznek akik csak védelmi harcot fognak tudni folytatni, lesznek, akik csak támadni tudnak, stb. stb. Mert arra nem igazán lesz idő, hogy mindent profi módon elsajátítsanak profi katonáink! Arra pedig főleg nem, hogy ezen ismeretek mindegyikét magas szinten is tartsák! Ez nem professzionalizmus, hanem szakbarbárság lesz!
A családot pedig egy katona felejtse el, amíg katona! A humán tényező mellékes! Vagy éppen a távházasság a jó házasság alapja? A németeknél például igen kiugró mértékben megnőtt a válások száma az olyan családokban, ahol a család katona tagja (ez nem csak férfi lehet!) többször is külföldi misszióban vett részt. Ezek után egy hivatásosnak még azt is meg kell emésztenie, hogy bármikor utcára tehetik, noha ő életpályának választotta ezt a hivatást és ennek megfelelően hozta érte az áldozatokat is. Az bizonyára köztudott, hogy nyugaton a hivatásos állami alkalmazottakat egyszerűen nem lehet (köztük a hivatásos katonákat sem!) utcára tenni, ha csak bűncselekményt nem követ el. Ezzel szemben mi van nálunk? Érdemes egyáltalán ezek után hivatásosnak lenni?

Szia Karhago! Isten hozott! Egy kicsit talan lehetne bövebben?

Üdv: Hamburger