Nagyon tetszik a kép.
Labda kutyám egyébként teljes békében él a macskákkal. Az ismerős macskákkal összeszimatol, a kölyök cicáinkat, mikor voltak, napjában többször leelenőrizte a kosarukban, és az anya ezt teljesen normálisnak tartotta.
Csak a kamaszodó cicusoktól tart egy kicsit... Aranyos a történet. Elmesélem, mert gombászáshoz is kötődik.
Egyéb célból autóztunk át a Bükkön, de hazafelé, mikor már ráértünk, próbát tettünk gomba ügyben is néhány helyen. Egy helyütt, alig álltunk meg, keserves sírással az autó mellett termett egy növendék cica. Ahogy kiszálltunk és nekiindultunk sétálni, csatlakozott hozzánk! Szép kis állat volt egyébként, de látszott, hogy az egyik lábával gond van. A mozgásban mindenesetre nem nagyon akadályozta, tartotta velünk a tempót.
Azt hiszem egyedülálló látvány lehettünk: Exbarátnőm, aki a kalapos gombáival volt elfoglalva, kutyám, akit a gombázásból szintén nem lehet kizökkenteni, én, aki árgus szemmel figyeli a kutyát és a kiscica, aki hol egyikünkhöz, hol másikunkhoz, hol a kutyához szaladgál.
Nem volt hosszú séta, mert nem sok mindent találtunk. Visszatérve az autóhoz, a macska még mindig velünk tartott, úgyhogy alaposabban szemügyre vettük. Rendkívül kezes volt, és mint látszott, születése óta egyik lábára kacska. Valószínűvé vált a története: bizonyára a közeli faluban lehetett egy gyermek kedvence, csak a szülők nem akarták, hogy nyomorék állat legyen a háznál, úgyhogy inkább kihozták az erdőbe. Úgy véltük, nincs más választásunk, minthogy magunkkal vigyük, de erről Ő is hasonlóan gondolkodhatott, mert mikor kinyitottuk az autó ajtót, hamarabb beugrott, mint a kutya. Mi sem akartuk másképp, gondoltuk jól el lesznek a hátsó ülésen. Azonban út közben fegyelmezett kiskutyám valahogy egyre nyugtalanabb lett, és amit soha nem tett amúgy, röviddel később a két ülés között előre préselte magát. Már épp hangot akartam adni mérhetetlen felháborodásomnak, mikor megjelent utána a macsek is, és próbálta rémült kutyám emlőit tovább CICILNI!
A cicának egyébként végül jóra fordult a sorsa. Befogadta egy néni, akit csöppet sem érdekelt, hogy a macska három lábon szalad, annál inkább értékelte szelídségét. Kutyámban azonban mély nyomokat hagyott az ügy, mert azóta, ha kölyök macskák közelítenek a hasához, akkor pánikszerűen menekülőre fogja a dolgot. :)))