Gondold el, milyen hosszú film lett volna. Vagy lett volna Solaris I-II-III. Az emberek képtelenek ennyi időt a moziban eltölteni, beparáztak a Gyűrűk Ura majd három órájától is. A másik gond az, hogy amit mi igazi jó sci-finek tartunk, azok nem az akcióra, a látványra helyezik a hangsúlyt, hanem az emberre, a lélekre, a kapcsolatokra. Ahogy a Solarisban elhangzott, hogy igazából a világűrben sem újdonságot keresünk, hanem tükröket. Lem és Asimov is szerintem nagyon mély kérdéseket boncolgat, ezek visszaadásához viszont elég egy rövidebb szál. Valahol megértem azokat, akik nem mernek vagy nem is akarnak belevágni egy teljes megfilmesítésbe.

Mindenesetre nekem akkor is kiemelkedett a Solaris a mostani sci-fi kínálatból, mert legalább nem azon volt a lényeg, milyen trükköket meg effekteket tudnak generálni és hogy dübörögnek a hangfalak.