Bizony, régen mi is vittünk mindent: konzerv, tartóstej, rengeteg félkészétel. (A mai napig viszünk sok mindent, ha úgy gondoljuk, úgy tudjuk, hogy adott országban ez vagy az nagyon drága.) Régen még a kempingekre is úgy volt pénzünk, hogy értem, gyerekért nem fizettek, hanem a kocsi aljára kellett bújnom, vagy a többiektől külön besétálnom a kempingbe és megkeresnem a sátrunkat. (Nagyon utáltam!) Mindezt azért, hogy eggyel több múzeumot, műemléket tudjunk megnézni. Sose fogom elfelejteni, hogy öt éves koromban a velencei Dozse-palotába (hogy írják?) ingyen lógtam be, mert egy barátunk átemelt a korláton, vagy hogy öten ettünk egy kukoricakonzevet és hárman nyaltunk egy gombóc fagylaltot. Nem azért, hogy elmondhassuk, a család volt Olaszba/Spanyolba/Görögbe stb hanem így tudtuk megnézni Európa ezer csodáját. Ma azért valamivel jobb a helyzet.

Kajatémához hozzáteszem még (bocsánat azoktól, akik már nagyon unják :)), hogy tényleg sokszor vannak téves elképzeléseik az utazóknak, és rengeteg élelmiszert olcsón be lehet külföldön is szerezni, de nem mindegy, hogy hol. Idegen országban, idegen terepen bizony idő kell, mire az ember megérdeklődi, kitapasztalja, melyek az olcsó helyek, ahol vásárolni érdemes. Ma már előre utána tudok járni az Interneten, milyen boltokba menjek majd, és ezeket hol találom, de régen nem volt Internet...

Mikor nemrég Brüsszelbe utaztam, én is vittem magammal némi kaját, és bizony jól jött az első egy-két napban - mire elfogyott, addigra szépen feltérképeztem az olcsóbb üzleteket.