Nálunk az idő során sok állatka megfordult.
A legérdekesebbek: a hörcsögünk (Lujzi)a nagypapám halálának a következő napján jelent meg a lakásban - nagymama égi jelnek tekintette, így kikönyörögtük a régi gazdáitól. (lakótelepi lakásban laktam, a fürdőszobán keresztül érkezett a fölöttünk lakótól:))
Papagáj: az egyik hullámos papagájunk nyáron érkezett, úgy, hogy Pityukát (a sajátunkat)ketrecestül kiállítottam az ablakba, miután észrevettem a kóbor pipit és ő beszállt. Utána még jó pár éven keresztül voltak boldog barátok:)
A rózsásfejü törpét megőrzésre kaptuk - "csak addig maradjon nálatok, amíg nagyobb lakást nem találunk" - aztán Szotyika nálunk maradt - a régi gazdáinak már nem kellett vissza.
Kutyusok:
Ámor: nagy vágyam teljesült, hogy kiskutyát kaphassak, de sehol nem tudtunk eladó spániel kölykökről- ez még jó pár éve volt. Az egyik nap mentünk haza és a házunk előtt egy pici spániel kölyök "sétáltatta" a gazdiját - odamentünk, megismerkedtünk velük, ők megadták a tenyésztő telefonszámát és mit adj Isten pont még egy spancija volt eladó - igaz, mi aranyszínűt és szukát akartunk, ő meg fekete volt és kan, de elhoztuk:)) 11 éven keresztül volt hű társam.
Dicki: Ámor halála után nagy maradt az űr.. A teljes család gyászban volt... Az életvitelünk mellett sajnos nem mertünk egy kölyköt bevállalni, de egy felnőtt kutyust igen. Beszéltem a kutyázós ismerőseimmel és pár napon belül jött a telefon - egy másfél éves aranyszínű kankutyust el akarnak altatni (törzskönyvezett, oltott), mert a gazdái nem akarják megtartani. Kell? Két Órán belül anyuék elmentek Dickért és ő mind a mai napig velünk (illetve anyuékkal él:) A hányatott sorsa ellenére (mi voltunk és vagyunk a harmadik gazdái) egy tipikus spániel - gyönyörű, kedves, mindent és mindenkit imád, az utcán mindenkitől kikunyerál egy kis simogatást:) Neki sikerült betölteni azt az űrt, amit Ámor hagyott...
Bocsi a sok írásért
Kriszti