A tyúkokat csak úgy választom ki hogy mi az első benyomás!
A kutyáknak sora van.

Az első rottimat még 91-ben, hosszú álmatlan éjszakák után, tízegynehány fajta közül választottam. Egy garázslehajtó betonján ült és 10 hetes létére vadul ugatott minket a tenyésztőjénél.

Lizi a basset a nejem választása volt, régóta mondta hogy neki kell egy ilyen kutya. Nem foglalkoztam különösen vele, mert általában még sok minden kell neki. Aztán Monoron a börzén egy srác az öléből árulta. A nejem sólyomként rácsapott, kiragadta a fiút a tömegből, kivonszolta a parkolóba és hívott engem. Nem kellett sokáig győzködniük, Lizi csak rámnézett és kész voltam.

Fruzsina a keverék. A szarvasmarha telepen árnyékként követett egy kis agárszerű barna kutya. Mikor bementem az irodába mondtam neki hogy ha amikor visszajövök és még itt lesz, hazaviszem. Kijöttem és boldogan csóválta nekem a farkát. Már raktam is be a kocsiba. Utána hetekig szagos volt a kocsim.

A macskámat a vasútállomáson találtam. Mindkét hátsó lába sérült volt. Elém ült és nyávogott nekem. hazavittem!!