Klogg, Dokigen! Megintbocs, és neharag!
Najsebva, az az énekkaros nagyon tetszett. Először mindig a két sort olvasom el, és csak utána a címet. Elolvastam ezt, és gondoltam, na, ezt vajon hogy magyarázza meg! És megmagyarázta. :-)
Klogg, a mosolygós, a fajzatos és a túszos első osztályú!
Most viszont hoztam is valamit, meg nem is. Egy kicsit rendhagyó darabbal jelentkezem, remélem, még ezt is megbocsátjátok nekem! :-))

A legnagyobb pofon

Egy levélke várt rám. Komoran ült szekrényemen.
Még bontottam én, ám szívem már átvert mellényemen.
Piroslott arcom, pofonja rémlett fel.
Egy utolsó csatt, mert párom így hagyott el.

Egy szomorú vers szólt egy könnyes papíron.
Hold kék fénye áradt, lett úrrá a píron.
Szaladtam, merre a szakadék, mit említ.
Reméltem, nem érhet neki ez ennyit.

Sitthegyen állva, zokogva nézett rám ő.
Már elmúlt a múlt. Mind emléked egyszerre jő.

Ríme gyötör. Melléd mered. Éjszaka-kék.
Látod, hogy rí.
Ahogy megy ő.
Törmelék. Meredély. Szakadék.

Hunor