Otthon az otthontalanságban
Labdarúgó NB I/B
Kaposvár

Bizonyára többen is felkapták a fejüket a dabasi edző Rákóczitól elszenvedett vereség utáni nyilatkozatára. Feldúltan tette fel a kérdést, hogy ki adhatott engedélyt ilyen talajon egy másodosztályú bajnoki mérkőzés lejátszására.

Való igaz, méltatlan körülmények között kénytelen lejátszani hazai mérkőzéseit a kaposvári együttes. Az okok ismertek, de ettől még a tény marad. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy vélhetően az őszszel változás sem várható e téren. Csak most látszik igazán, hogy játékra alkalmas labdarúgó-játékterek tekintetében milyen rosszul is áll a megyeszékhely. Az Arany úti futballpálya megszüntetésével csak tovább romlott a helyzet. Miután a Rákóczi sporttelepen az edzőpályák is használhatatlanok, lényegében a Cseri útra koncentrálódik Kaposvár csaknem teljes labdarúgása.

Márton József, a Rákóczi utánpótlás-nevelő központ ügyvezetője nem csak áldatlannak, hanem egyszerűen elkeserítőnek tartja az így kialakult állapotot. Mint mondja, a hozzájuk kényszerült profi csapat mellett három utánpótlás gárda edz ebben a centrumban, és négy játssza ott hétről hétre bajnoki mérkőzéseit.

– Végigöntöztük az aszályos nyarat, de ilyen terhelés mellett képtelenség karbantartani a gyepet. A legnagyobb igyekezetünk ellenére soha ilyen rossz állapotban még nem volt a pályánk. Ezen a talajon kellene megszerettetnünk a gyerekekkel a labdarúgást, itt kell oktatnunk azokat a technikai elemeket, melyekhez elengedhetetlen lenne a megfelelő minőségű pázsit – jegyezte meg az ügyvezető.

Természetesen egyetértünk Márton Józseffel, aki a kiutat szeretné látni. Az évek óta kilátásba helyezett műfüves pálya továbbra is csak álom. Mint mondja, a Rákóczi centerpálya elkészülése után is fennáll a lehetősége annak, hogy a stadionban árválkodó edzőpályák elhanyagolt állapota miatt a Rákóczi felnőttcsapata kedvezőtlen idő esetén továbbra is a Cserbe kényszerül. Valóban megmosolyogtató, de sokkal inkább bosszantó, hogy immár második éve a téli felkészülés során a Rákóczi Nagyberkiben, vagy éppen Csomában, netán Hetesen talál csak megfelelő játéktérre.

– Elszomorít az ügyet övező közöny, senki sem láttatja velünk a közeli megoldást. Az elmúlt hét végén is öt mérkőzés volt a pályánkon. Mi vár itt ránk, ha beköszönnek az őszi esők – tette fel a kérdést az ügyvezető. – A végén még majd mi szorulunk ki a saját otthonunkból – kesergett tovább. Még megjegyezte, hogy a Pécsi úti pályán kialakult új helyzet kapcsán azt várná, hogy az ügyben érdekeltek üljenek végre közös asztalhoz, és egyeztessenek a továbbiakról még mielőtt a liga végleg le nem húzza a rolót a cseri pálya előtt. Mert hát legyünk őszinték, ez sem kizárt. Akkor aztán felveheti a klub a Marco Polo nevet és miként tavaly, kezdődhetnek újfent a nagy utazások.

Jutasi Róbert