Szép. Mind a kettő. :))

Igen, ezt a módszert én is ismerem, de még nem csináltam. Nem is volt szerencsére szükség rá eddig, mert a kutyánk olyan szelíd, hogy a madarak az orra előtt csipegetnek a tányérjából. Kb. 1 éves koráig kételkedtem benne, hogy egyáltalán tud morogni. :)) Úgyhogy a kiskori grabancrázás volt eddig a legdrasztikusabb fenyítés. Apámat láttam egyszer-kétszer, hogy ezt megcsinálta, de nem volt túl hatékony, keresztanyám kutyája volt a delikvens, akivel együtt nyaraltunk és apámat kivéve mindenki tartott a kutyától, (keresztanyám nem igazán ért a kutyákhoz, ill. nem tud bánni velük, hiába mondtuk neki, hogy nem kéne, 3 elpasszolt kutya után jött rá, hogy ez nem neki való). Szóval a kutya előszeretettel odalopódzott az emberhez és sunyin belecsípett. Ilyen és ehhez hasonló húzásai voltak. Apám lebírkozta olyan szinten, hogy a kutya hanyatt feküdt, össze volt fogva a 4 lába, meg a pofája és nyüszögött, de nem volt túl hatásos, ezek után apámtól tartott, de kb. 3 ilyen bunyó után kezdte csak egy kicsit tisztelni. Azt hiszem annak a kutyának csak egy jó alapos verés használt volna, bármennyire is nem vagyok ennek híve, de ezt nem akarta, mivel nem a mienk volt. Aztán neki is elajándékozás, vagy menhely lett a sorsa. :((