Hűűű, elvtársak, ami igaz, az igaz, ez nem volt könnyű.
De nem hiába vagyunk szociálisan érzékenyek, szolidaritás meg miegymás, végül is sikerült.
Összedugtuk a fejünket, aztán a cégbírósági elvtárs fejét is összedugtuk, míg megmondta, ki az az illető, aki alkalmas arra, hogy a mi nehéz terhünket, a balhét, odébb vigye.

Mondtuk is neki, vidd már el ezt a balhét, ez neked semmi, de egy országot, egy népet tehetsz boldoggá, ez most a párt, és személy szerint Medgyessy elvtárs kérése.

Először kicsit vonakodott, de aztán mondtuk neki, ott van az a három gyerek plusz a férj, ugye milyen jó jön nekik is az a kis köztisztviselői, osztán mi lenne, ha az sem lenne.
Persze azonnal előtört belőle a szociális érzékenység, nem hiába plántáljuk az emberekbe.
Azt mondta, jó van na, már viszem is, mivelhogy a plakátunkon is ott van: csapatjáték.

Na, hát így élünk és dolgozunk mostanában, szép csendesen, de határozottan.

Munkásököl, vasököl…