Köszönjük hogy leírtad, jó volt olvasni...
Néhány éve én is végigutaztam az utat, vonatpótló busszal. Ami számomra megdöbbentő volt: leépült falvak, romos házak tömege, mindez a Dunántúl közepén, a Balatontól néhány tíz kilométerre. Mintha megállt volna az élet arrafelé. Tudom, hogy minden nem hozható közvetlen összefüggésbe a vasút megszüntetésével, és nem ismertem a vidéket, mikor még volt vasút, de kísérteties a hasonlóság a leírtak, és a hozzám közelebb álló hegyközi kisvasút vidéke között. Főleg az, hogy az emberek ennyire tragikusan élik meg. Pedig nekik ott a modernebb, tisztább, kényelmesebb, rugalmasabban szervezhető buszközlekedés (ugye Carpy?), de valahogy mégis veszteségként élik meg a vasút megszüntetését. Szerintem azt valahogy biztosabb dolognak élik meg. Ha nem is jár gyakrabban, ha nem is megbízhatóbb, mint a busz, de ott a sin, ott az állomás (megálló), régebben még állandó szolgálat is volt. A busz pedig mit jelent? Egy tábla az út szélén, jobb esetben egy pici esőbeálló. Aztán lehet lesni, hogy jön majd egy "Menetrendszerinti járat" feliratú kocsi, sorbaállni felszállás közben a sofőrnél, esőben, fagyban... Aztán ha elindul a busz, betér ide, betér oda, a menetidő talán még hosszabb is lesz, mint a döcögős vonaton.
Nem folytatom, de én megértem őket. Még akkor is, ha valódi megváltás volt a MÁV számára e vonal üzemeltetésének felhagyása, és az elbontott hulladékanyagok hasznosítása. Mint tudjuk, azóta e hatalmas költségmegtakarításnak köszönhetően hatalmas "fejlődés" indult be, ami talán vigasztalja az ott lakókat is...