még tudom ajánlani a hooverphonic jackie cane-s cdjét.. vidám flamandságból szuicid depresszióba hajló zene, aztán a végén megint egy belgás örömködés.. a 12es számban a billentyűzés az érzelmi csúcs, de ehhez végig kell hallgatni az egészet.. (csakúgy, mint ahogy lisa durrell féle duality-n a 7es számhoz kellenek az előzőek..)