Szia, Amida és mindenki!
Nos, Csia Lajos szerint, kissé hosszan, de érthetően fogok válaszolni.
Az ember lélek, akinek van teste és szelleme. Amiképp teste az anyagi világot érzékeli és avatkozik abba bele, ugyanúgy a szelleme a szellemivel tart kapcsolatot.
Létezik tisztán a testi életet élő lény, az állat, melynek életszelleme minimális funkciót (ösztön) tölt be, s ugyanúgy vannak tisztán szellemi életet élő lények is, az angyalok. Miképp az állat testi érzékelései finomabbak az emberénél, úgy az angyalok, kerúbok szellemi tudása is magasabb az emberénél. A növény nem tartozik egyikhez sem, mert abban gondolkozó lélek nincs.
Azt a tényt, hogy az ember a lélekkel azonos, és hogy másik két alkotórésze a lélek kiszolgálására van teremtve, bizonyítja az, hogy e három rész közül egyedül a lélek tudatos, és sem a testnek, sem a szellemnek tudata nincs. Ezt a tényt viszont az igazolja, hogy a test és szellem életműködéseiről az embernek nincs tudomása, amit csak akkor szerez, ha a betegség vészjelzője a fájdalmon keresztül megszólal.
Az ember három alkotórészének jellege, s egymáshoz való viszonya megfelel annak a rendeltetésnek, amelyet a Teremtő az emberre nézve meghatározott: a szellemvilágot képviseli és ezáltal uralkodik a földön, s így Isten akaratát kellene, hogy megvalósítsa. Így tehát mindkét világhoz tartozónak kell lennie.
Tehát elvileg így nézünk ki (a behúzás az alárendeltségi viszonyt fejezi ki, a dőlt betűs tartomány jelöli az embert):
Isten és a tiszta szellemi világ
emberi szellem
emberi lélek
emberi test
testi világ
Ám, szép az elmélet, de valahogy nem így látszik, hanem így:
Isten és a tiszta szellemi világ
--------------------------------
emberi szellem
emberi lélek
emberi test
testi világ
Ha elfogadjuk, a bűneset után megszűnt az állandó érintkezés Istennel, s ez az emberi szellem -mint ami használaton kívül van- sorvadását okozta. Az ember a szellemi világ felé mindinkább elvakult, Istentől egyre jobban elidegenedett. A szellemvilág ezután csak ritkán vette fel a kapcsolatot az emberrel.
Az ember a hiány betöltését ezután az anyagban kezdte keresni, s kezdett attól függeni. Így lett csúfja annak, amivé teremtették. Ahelyett, hogy ő kormányozná a testi világot, az kormányozza őt. Két dolog történt az emberrel: egyfelől elvesztette könnyű uralmát, másfelől árulója lett hívatásának: nem a Teremtő képviselője s akaratának végrehajtója volt ezentúl a teremtésben, hanem tovább hitt a csábítónak és felajánlotta neki akaratát és szíve figyelmét. Sátán az emberen kersztül a világ ura lett. Lassanként egy új viszony alakult ki, amelyben Sátán e világ fejedelmeként uralma alá hajtotta az embert:
mocskos szellemvilág
| okkult szellemi kapu
| lélek
| test
romlott testi világ
Ezután már csak állandósítani kell a hatalmat, amit úgy tehet meg, ahogy Isten is tette: kezét az ember szellemében kell hagyni és ezáltal az embert alkalmas eszközzé tenni a mocskos szellemi befolyások képviselésére. Ám ahogy Istennek ez egyszerű feladat, Sátánnak annyira nehéz, mint egy hackernek a más programjában turkálni. Ezért Sátán alulról, a tudatalattiból (a gondolkozás megkerülésével) mászik be a lélekbe. Ennek eszközei: pogány babona és varázslás, spiritizmus és általában az "okkult" jelenségek. Az okkult utak az ember szellemét átalakítják. Az a lélek, aki nyitottá válik az okkult felé, Isten felé bezárul. Lassanként elveszti az Istennel való érintkezés minden képességét, s romlott szellemek lekhelyévé válik. Ez az ördöngősség.
A Sátán másik útja az, hogy az anyagi dolgok jelentőségét túlnagyítja, azoknak a lélekre gyakorolt hatását felerősíti, hogy leplezze, bizonyos álszellemiséggel megcsalja a lelket. A lélek rátapad a testi dolgokra, az anyagot dicsfényben látja: a testi dolgoktól szellemi hatást vár, mint a böjttől, ételek közt való válogatástól, aszketizmustól, bálványimádástól stb. A mocskos szellemi világnak szellemi ereje és dicsősége nincs, ezt az erőt és dicsőséget csak az anyagi világ erejével igyekszik pótolni: vagyis a Teremtőt plagizálja; ezért a testi világot a magáénak hazudja, magát annak jogos uraként tünteti fel.
Sátán hatásainak különböző fokozatai vannak. Ahogy Isten, Úgy Sátán is nevel. A spiritiszta médiumot is nevelik arra, hogy szellemek befogadására alkalmasabbá váljon. A médium tekinthető elsőfokú ördöngősnek, amennyiben beléjük az Istentől eltiltott, kijelentésre vállalkozó szellemeknek szabad bejárásuk van. A másodfokú ördöngősség szintjén a megszállott elveszti szabadságát és a szellemek tehetetlen foglya lesz. A végső, harmadik fokon megszállott kiegyezik az őt megszálló szellemmel és tudatosan hódol a mocskos befolyásnak.
A másodfokú ördöngősség képlete:
tisztátalan szellemek
okkult szellemi kapu
tudattalan lélek
test
testi világ
Az ördöngősséggel beálló mocskos szellemi hatás az emberi szellemet beteggé tesz; s rajta keresztül kaput nyit a lélekbe; a lélekben félreszorítja a szív tudatos működését, úgy, hogy a tudattalan emberi lelken keresztül a megszálló szellem a lelket és a testet használhatja. Bizonyos mértékig megmaradhat a tudatos lelki működés, úgy, hogy sajátságos kettős lelki működés támad: tudathasadás. Orvosok ezt a lélekhasadást elmebajnak könyvelik el; gyógyítani azonban csak az tudja, aki a megszálló szellemi világot legyőzte, s a lelket megváltotta. Ez a természetellenes állapot mindig megtámadja a médium idegzetét és lelki épségét. s a lélek ellenálló képességét előbb-utóbb teljesen lerombolja.
Az első két tudattalan fokról megmenthet Isten kegyelme. De a harmadik fokról azt mondja az Úr, hogy arra nincs bocsánat sem most, sem a túlvilágon. Ehhez az úthoz a Szent Szellem elleni káromláson vezet: a tudatos és szándékos hazugságon át. Az ördöngősség alsó két fokára magunk, vagy mások tévedéséből juthatuk, de a harmadikhoz nem a tévedés, hanem a lázadás, az Istennek való tudatos, megfontolt ellenszegülés visz el. Ennek az állapotnak a képlete:
Sátán és szellemei
szellem
tudatos lélek
test
materiális teremtés
Akik ebben a lelkiállapotban járnak e világon, minden erejükkel és tudatosan dolgoznak azon, hogy ezt a világot Sátán uralma számára rendezzék be. Tudatos hazugságokkal szórják tele a világot, s gyilkos kényszerrel viszik rá az embereket arra, hogy a hazugságban részt vegyenek. Ám reménytelennek mégis csak azok helyzete mondható, akik önként, s az igazság megismerése után, tehát az istenfélők közt való forgolódás után tudatosan és szándékosan maradnak a vétek útján. A Szent Szellem káromlásának ezen útja ilyesztő borzalmasságában áll előttünk, de mielőtt valaki ennek az útnak a végére érne, Isten kegyelme többször is utána megy és megmenteni igyekszik.
Az Istentől elszakított ember előtt azonban egy másik út is nyílik: ez az Istenhez való visszatérés útja. Nem is az ember keresi Istent, hanem az Isten megy az ember után. Isten újonnan és felülről szüli az embert, azaz helyreállítja a kapcsolatot az ember és a tiszta szellemvilág között. Ennek a helyreállításnak a neve újonnanszületés, s ha az ember örömmel veszi Istennek ezt a közeledését, az ember "megtér" Istenhez és "új meglátásra" jut. Új meglátások hosszú során keresztül jut el az ember helyreállításra, s abban bevégzetté lesz. Míg ezt az utat, melyet megszentelődésnek nevezünk, megfutja, addig két ember él, küzd benne egymással: addigi lénye, melyet óembernek nevez és új embere, melyet Isten teremt benne Krisztus képére és hasonmására. Minél inkább Istenre bízza ezt a harcot, azaz pihen a hitben, annál inkább valósul meg az életében az örök szombat -amit ajánlanék a Tartjátok-e a szombatot topicba is (ATTee)-, az örök pihenés. Ezt az egyre határozottabban győzelemre vivő harcot ábrázolja a következő ábra, amely a földön élő keresztyén ember életképe:
a "bátorító" isteni Szellem
megújított emberi szellem
harcoló lélek
a bűnnek teste
a gonoszban veszteglő világ, amely a Teremtő helyett az anyagot csodálja
A lélek két ellentétes hatás ostroma alatt áll és állandóan választásra kényszerül a kettő közt. Ha elbukik, újra kezdi a harcot, míg vagy végleg elbukik, vagy diadalmaskodik - ám Isten választottait Isten óvó keze őrzi. A harc tárgya tehát a látható világ és a Láthatatlan iránti bizalom. Aki a Láthatatlanba vetett teljes bizalomba és nyugalomba eljut, s nem kételkedik, az bevégzett (tökéletes) embernek számít.
A küzdelem vége tehát így fest először még akkor, amikor a bűnös testben élünk:
a belénk oltott Krisztus
Szellemünk
a szombati nyugalomhoz jutott lélek
------------------------------------------------------
a megfeszített vagy "állon ütütt" test
a kísértő világ
A bevégzettség második értelemben, mikor a harcnak vége és a megfáradt testet a lélek leveti magáról: a lélek nem érzi magán a test megtagadásának heges sebeit és megkönnyebbült:
Isten közelsége
Szellemünk
a testétől megfosztott lélek
A harcnak vége, a pihenés ideje eljött. Ám az ember Istennek olyan teremtménye, aki testi életre van teremtve, s így testi élete nélkül élettevékenysége nem lehet teljes.
Teljes befejezettségét az ember csak a feltámadás után érheti el. A Szentírásban két feltámadás van megemlítve: az első feltámadás a győzedelmeseké, s azt az ezer éves urálkodás fogja követni, tehát szolgálat és munka. A második feltámadás a többi emberé, s a Jelenések szerint lábadozás, gyógyulás fogja követni (20,4+körny.; 20,12; 22,2). Akik tehát az első feltámadásra nem jutnak el, nagy hátrányból fognak indulni azokkal szemben, akik a mennyei életre már itt a földi életben megérnek. A test visszanyerését adó első feltámadás után kezdődik -a megelőző pihenést (Jel. 6,11) követő- szolgálat a tökéletes, bevégzett állapotban, de a még be nem végzett világban: olyan világban, ahol vétek, betegség, halál lesz, feltámadott tökéletes testben fognak szolgálni a választottak. Az új földön folytatódik ez a a szolgálat, s akkor a környezet, a munkatér is a befejezettség állapotában lesz.
Az ezer éves uralkodás alatti győzeldelmes élet képlete:
lakodalom, vagyis az örök együttlét Krisztussal (1Thessz. 4,17)
a szellemi világot szemtől szemben látó emberi szellem (1.Kor. 13,10-12)
a diadalmas lélek
a hústól (romlottságtól) már többé nem kísérthető test
a Krisztustól kormányzott, de még vasvesszővel fékentartott tökéletlen földi élet
Az új földön az ember képlete:
Isten trónusa az emberek között
a teljes megdicsőülést szemlélő szellem
örök ifjú lélek
az örök ifjúság erejében élő test
az új föld, amelyen Isten dicsősége az embereken keresztül megvalósul.
Ekkor a lélek Isten zavartalan fényében él, teste fölött tökéletesen úr lesz, de test élete is Isten dicsőségét veri vissza, s minden, amit átél, hálára, Isten magasztalására indítja.
Érdemes megfigyelni a bűneset előtti ábrát és a teljes bevégzettséget mutató iménti ábrát. A két állapot között mégis nagy lesz a különbség: a tapasztalatlan ember kipróbálttá lesz. Ez az új ember fogja bizonyságtételébel a földi uralom gyékényét Sátán alól kihúzni: többé elestéről nem lehet szó! Ki fog tűnni az is, hogy mily nagy a különbség amaz állapot között, amelyben az ember kívánta és helyeselte a jót, de a vétek teste megakadályozta a jó véghezvitelét és a között az állapot között, amelyben a jó megvalósulásának akadályát az anyagi, testi világ többé nem képezi. Akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy a megvalósuló jó Istenből áradva a végtelenségig hatványozódjék. Az Istenhez visszatérő ember előtt végtelen lehetőségek nyilnak meg, melyeket az újra megtalált Isten szeretete nyit előtte. Az embert úgy alkották, hogy ha Istent elveszíti, ő maga lesz elveszetté. Ám az elveszet juh örökre visszakerül; a lélek teljes értékeében ragyog; az atyai ház örömébe szabad az út!
Csia Lajos: Bibliai lélektan, 23-32. oldalak. Százszorszép Kiadó és Nyomda, 1994.
Remélem, ez kielégítő választ ad mindenki számára a szellem, lélek és test kérdésére vonatkozóan.
Üdv,
ATTee
