Szép ez, amit írsz, de nem tudom, mi köze van a kérdésemhez.
Én valami olyasmire gondoltam, hogy van egy plazmánk, amiről első lépésben elfogadjuk, hogy olyasmi, mint egy normális gáz, vagyis igen nagy valószínűséggel egyenletes a térbeli-, és sebeességeloszlása az edényben. Ez azt jelenti, hogy - a statisztikus mechanikában megszokott módon lemondva a dinamikai leírásról - feltételezzük, hogy minden lehetséges állapota közül minden pillanatban véletlenszerűen választódik ki egy, és ez valósul meg. Az állapotai (klasszikusan fázistérbeli pontok, kvantumosan pedig kvantumállapotok) pedig olyanok, hogy elsöprő többségben vannak közülük azok, amelyekre makroszkópikus értelemben azt lehet mondani, hogy egyenletes sűrűség- és sebességeloszlást valósítanak meg. Ezért igen nagy valószínűséggel egyensúlyi állapotban fogjuk találni a gázunkat.Illetve, ha egy pillanatban nem ilyenben van, nagyon nagy valószínűséggel egyre inkább egyensúlyi állapotot fog felvenni. Valami ilyesmi számomra a termodinamika második főtétele.

Most vegyük a plazmánkat, és tegyük bele a mágnest. Azt kéne belátni, hogy nem lehet úgy elhelyezni a mágneseket, hogy az egyensúlyi állapotot leíró fázispontok jelentős (=makroszkópikusan érzékelhető) részét olyan fázispontokba viszik, amelyek nem egyensúlyi állapotokat írnak le, és ezeket a nemegyensúlyi állapotokat pedig nem viszik vissza egyensúlyi állapotokba. Vagyis, nem lehetséges, hogy az ionokat valahogyan "besöprik az egyik sarokba, és nem engedik ki őket onnan".