Kilépsz az ajtón, még madarak sem járnak
A hajnali Orion vesz célba magának
Akácfák mérgezte holdfényben úgy érzed
Nem látod még tisztán, hogy hová ér a lépted

Ahová majd eljutsz az ismerős utakon
Vár rád sok megszokás, s esztelen fogalom
Automata virág - digitális gyógyszer
Érzéketlen világ - rázd fel napi kétszer

A nap már magasan, éget, mint rendesen
Melletted pár lélek hanyatlik csendesen
Figyelmed élesztő, ha észrevesznek néha
Kelnek már boldogan, ha önmaguk a téma

Te sem akarsz mást, ölelést csupán
Kimondani mindent egy fárasztó nap után
Szavak nélkül is, kell, hogy megértsen
Akit közel engedsz... nehogy megsértsen

Átvesznek ártatlan álmoknak karjai
Az ébredésig tartó valóság rabjai
Tudat nélkül leszünk, láncaink emlékek
Vágyak, látomások, torzult tükörképek