A Tieid is szépek.

Felbátorodva beírok még egyet:

Az jó bornak, s jó borásznak dícséretéül

- Molnár Zoltán borosgazdának ajánlom –

Nehogy megcsiccsenjík
A finom borocska
Öntsük is lefelé
Bele az torokba

Amit Isten szítválasztott
Ember öszve ne keverje
Ha belékerül fránya szóda
Mehet mán az a levesbe

Hogyha bort szűrsz, kisöreg
Respektáld is gyorsan
Mennyi földi kín ül meg
Egy pohárka borban

Nem az van, hogy ukkmukkfukk
Magból csíra lészen,
Kacsolódik, szőlő terem
Oszt ott áll a bor készen

Nema!! Biza fő se fogod
Mennyi gond van vele
Nem elég a szíp hegyoldal
Meg a Napnak hő melege

Hanem biza ott az Ember
Ki azzal fekszik, és azzal kel
Sziggya kormányt, időt, Istent
De végül mégis nedűt teremt

Mindég, mikor hörbölöd
E csodálatos égi nedűt
Biza, fiam megalázod
A sok gondot, mibe kerűlt

Azé lassan, kortyként igyad
Érezd benn a napsugarat
Érezd benn a föld erejét
És az ember kínkeservét

Ha bortól kerülsz nagy mámorba
Egy pohárnál vágjon orrba
Az hogy leródd tiszteleted
A gazdának, ki érted gebedt!