reggel olvastam egy nagyszerű cikket a Nők lapjában. egy nagy gasztronómus hölgyünk írta, nem jut eszembe a neve. a tévében is gyakran szerepel. mindegy
a lényege az volt, hogy azért, hogy minket úgy ítélnek meg külföldön, ahogy, nemcsak a viselkedésünk az alapja. járkálunk a strandokon meg a városokban zizegős melegítőkben, esszük a pesti bécsis zsemlét, stb... ezt levetkőztetni egy 50 éves parasztemberrel nem lehet.
viszont, sokat lehetne javítani a megítélésben a vendéglátásban (vki itt mintha említette volna a témát). nyelvek tanulása, nem csak a haszonlátás, egyszóval, szíves vendéglátás.
a magyar konyha a 3. legnagyobb a világban a kínai és a francia után. soha sehol ennyifajta ételt és fűszert nem használtak, mint nálunk.
és egy külföldi ha idejön, nem roston sült pulykáról olvashasson a menüben, hanem csülökről pékné módra, halászléről, pörköltről, stb.
ezt mind szépen, magyarosan és udvariasan is kellene felszolgálni.

Fatboy