Matrix reloaded "second edition":

Hónapok óta foglalkoztat a probléma, hogy mi baja van a Mátrix folytatásának, mi az az esszencia, aminek híján van, ami miatt legyen bár kívülről bármilyen étvágygerjesztő, összhatásában mégis emészthetetlen.
Jelentem, a Mátrix ínycsiklandozó tortaszeletével egyetlen baj van, hogy egy döglesztően pompás ebéd után próbálják lenyomni a torkomon, amikor már a legfinomabb falat láttán is rámjön a hányinger. Na, hogy ne csak a "Tervező" (:-) beszéljen belőlem: a Mátrix Reloaded-re éhgyomorral kell beülni, és minden falatka maga lesz a mennyország... Mert második nekifutásra, érzékeim letisztulván, elvárásaim leapadván rájöttem, hogy nncs ebben a történetben semmi turpisság: a nagy filozófiai nyelvcsapások egy érettségivel felfoghatók, az akciókhoz pedig csak két szem, két fül kell, illetve egy áll, ami idönként a padlóra pottyan.
Amint az ember felfejti a gondosan becsomagolt, de három mondatban összefoglalható szellemi tartalmat, a film elveszti félelmetességét, kiismerhetővé, kezelhetővé válik, és egyszerre nyilvánvalóvá lesz az a ritmus, amivel jelenetenként egyszer a szemünket, egyszer az agyunkat próbálják tornásztatni - innentől kezdve ne gondolkozzunk: van egy cél, van egy hozzá vezető út, és vannak szép számmal leküzdendő akadályok, de ennyi az egész, semmi több.
A Mátrix reloaded a modern kor BIBLIÁJÁNAK, Neo pedig MEGVÁLTÓNAK akar látszani, így nézve az eredmény elég soványka, de tekintsünk erre a filmre úgy, mint egy saját határain túllépni igyekvő kisgyerekre, akiből ugyan tutira nem lesz Jézus Krisztus, de aki egy meggyőző akciófilmes karrier után még Kalifornia állam kormányzójává is cseperedhet... :-)

10/9