néhány film ömlesztve. johnny english: nagyszerű ötlet atkinsont őfelsége titkosszolgálatába sorozni, ez a film azonban képtelen arra, hogy e komikus szituációból akár egyetlen értékelhető poént is kicsaljon. 1o/2. bringing down the house: a kajába kevert hashajtó okozta kínos helyzet talán már 2o éve sem volt vicces, az ehhez hasonló laposkúszást csak bosszantó rasszista élcelődéssel sikerül megfejelni. 1o/3. bruce almighty: édes-mézes enyelgés, segítsd-meg-önmagad, meg miegymás a feltét, ennek ellenére imádtam, mert jim carrey végre megint bolondozik, s rendkívül magas fordulatszámon pörög. 1o/8. spun: jonas akerlund is eljutott odáig, hogy a reprezentatív klipes múltját felhasználva, ill. ugródeszkaként használva elkészítse első játékfilmjét. ahogy michel gondryból, úgy belőle sem lesz david fincher. drogozós film a spun, 57 belövést láthatunk benne, de már a második uncsi, akerlund pedig háromféle klipet keverget jó 1oo percen keresztül [úszós, animált/megbűvölt, szanaszét vágott], billy corgan zenélget, rob halford meleg újságot lapozgat, debbie harry meg leszbikus motoros, a film viszont kurva üres. 1o/4. morvern callar: bár a beszédből egy kukkot se értettem, oly bámulatos angolsággal beszéltek benne, de ez nem is igazán számít, ugyanis a patkányfogó rendezőnőjének új filmjét a képek, a zene és samantha morton irányítják, ráadásul e nőszemély annyira megbűvölt, hogy a minority report béli visítozást is azonnal megbocsátom neki. kicsit amos kollekes beütést éreztem e filmet nézve, ám a címszereplő arcára nem ül ki annyi fájdalom, talán ezért is tűnik pl. a sue kissé elnagyoltnak e filmhez képest. 1o/8