Mikor anno a 70 évek második felében Olaszországban jártunk, nem tudtunk olaszul, és sok helyen semmiféle más nyelven nem értettek. Viszont az olaszoknak megvan az a jó szokásuk, hogy mindent gesztikulálnak, mutogatnak. Kb. két nap alatt átvettük ezt a szokást, nem mondom, volt néhány röhejes esemény emiatt, de végül is mindenhol meg tudtuk értetni magunkat.

(Volt pl. egy olyan eset, hogy a -természetesen lehető legolcsóbb - szálló portásától kérdeztünk valamit, amit ő nem értett. Viszont hatalmas gesztikulálások közepette kb. a következőket válaszolta nagy udvariasan mosolyogva: nem értem mit akarnak kérdezni, de délután 5-től itt a váltás, a kolléga tud négy nyelven: franciául, angolul, németül és spanyolul, ő majd mindent megmagyaráz. Érdekes, hogy én ezt nagyjából értettem, bár a férjem, aki bírta az angolt meg az oroszt, csak állt mint borjú az újkapunál. Mivel akkoriban még el se tudtam képzelni, hogy ne neki legyen igaza idegenben, kérdőleg hozzá fordultam: mit mondtak? Ő azt válaszolta, hogy délután 5-re itt kell lennünk a szállóban. NO eltöltöttük a délután további részét, bár magamban kissé furcsálltam, hogy ugyan mitől rendel vissza minket egy portás délután 5-re a szállóba - de hát akkor cucializmus volt még, az ember nemigen csodálkozott semmin, legokosabb volt kérdezés nélkül azt tenni amit megparancsoltak. No végül is lihegve beestünk 5-kor a szállóba, nem volt ott senki, úgy kellett elővakarni a portást aki tök értetlen volt, mikor azzal kezdte a férjem, hogy itt vagyunk, remélem nem késtünk sokat... no akkor mertem szerényen megjegyezni neki, hogy a déleőtti portás szerintem mit is mondhatott.)