Tudom, én is jókat derülök honfitársaink itt leírt viselt dolgain. Világnézetem részletezése azért fordult elo, nehogy a boldogult szocreál idok élményeit taglaló régebbi írásaim alapján engem is beskatulyázzatok. :-)))

Viszont utazási szokásaim többnyire megfosztanak a hasonló élményektol. Legutóbb pár éve estem hanyatt a profitorientált idegenvezetok, és néhány magyar szokásai miatt Korfun, ahol naivan részt vettem néhány szervezett megmozduláson. Kedvencem az a nagymama volt, akit a családi tanács jelölt ki a fiatalkorú unoka felügyeletére, mert más nem ért rá utazgatni. A srác aranyos volt, érdeklodo, de a mami! Lelkiismeretesen ment mindenhova a gyerekkel, de csak a szálloda reggeli menüjérol lehetett vele társalogni(?). Egyszer csillant fel a szeme, mikor az utolsó napon városnézés címszó alatt berángatott minket az idegenvezeto egy ékszerészhez (nehogy máshol vásároljunk, ott o nem kap jutalékot), rögtön fejest ugrott a nyakörvekbe (bocsánat, de én a kutyámra vékonyabb láncot teszek – itt léptem le csavarogni). A végeredménnyel visszafelé a buszon ismerkedtem meg, boldogan mutogatta mindenkinek a zsákmányt. Ez volt egyetlen öröme egy hét alatt, addig halálra unta magát.