Ezt konkrétan verbal kint egyik mondatára válaszoltam ("Nalunk talan az bonyolitja a dolgot, hogy meg minding el a hetvenes, nyolcvanas evekben altalanos "nyugaton nagyon franko de a kaja marha draga" szemlelet."), és azt akartam vele érzékeltetni, hogy _akkor_ ez a konzervcipelos megoldás nem annyira választás, mint inkább kényszer kérdése volt.

Ami a MOST-ot illeti: herda lélek vagyok, aki nagyon élvezi, hogy a nyaralás alatt vendéglobe jár esténként, mert így 1. megismeri az adott ország ízeit, 2. nem kell fozésre és mosogatásra pazarolni az idot. (Hangsúlyozom, attól, hogy nekünk ez jó, másoknak még nem muszáj feltétlenül így élniük.) Akkor érzem jól magam, ha sikerül átvennem egy hely ritmusát, ha megtaláljuk a számunkra megfelelo egyensúlyt a látnivalók és a pihenés között. (Elobbieket jobban szeretem saját magam felfedezni, idegenvezetok és indulási idopontok korlátjai nélkül.) Nem szeretem azt a mentalitást, mikor a turista "ezt meg kell nézni, mert benne van az útikönyben" felkiáltással végigrobog mindenhol, és kipipálja a nevezetességeket, de azt sem, ha a szobájában döglik egész nap, és csak abrakolni vagy shoppingolni vonszolja le a hátsóját. Az meg szomorú, hogy gyakran az utóbbiak miatt ítélnek meg/el bennünket.