William James nekem is az egyik kedvencem. Annak ellenére, hogy lényeges kérdésekben bizot mást képviselnék, ha élőben beszélgetnénk vele.
Az igazság, mint történés:
Csak körülírni tudom, talán, hogy mire is gondolok. Amikor nagy tudósokat kérdeztek, hogy élték át, amikor megtették a felfedezéseiket, szinte mind olyasmiről számol be, hogy úgy érezték, sok küszködés után egyszer csak elértek egy tetőre, ahonnan hirtelen beláttak mindent világosan - mint egy hegyre felérni, és rálátni a tájra. De, amit beláttak, az már nélkülük is megvolt, ők most felfedezik, de az valahogy már "ott volt", mindig is, mint a Mount Everest Hillaryéknak. Még a matematikusok nagy része is így érezte, pedig azok, aztán tényleg olyasmiknek tűnnek, amik csak az emberek fejében jönnek vagy nem jönnek létre. Pl. a komplex számok.
Tehát, amikor eljutottak az igaz törvényekhez, az inkább "megtörtént velük", mint a hegyre való feljutás, és nem kitaláltak valamit, ami nagyon hatékony, de más tartalma nincs.
Aztán Heideggert érdemes elővenni, pl. a Lét és Időt. Nála jobban én sem tudom visszaadni, ő fejti ki az elrejtettséget és feltárulást, mint eseményt, és először talán inkább költészetnek tűnik, vagy misztikusnak, aztán valahogy egyre inkább az az érzésem volt, hogy valami lényegeset fejt ki.
Még egy idézet Heideggertől: A művészet az igazság működésbe lépése.