Van bennük némi nacionalizmus, de tapasztalataim szerint leginkább a "boche"-okat utálják. 15 éve (régi szép szocreál idők, mikor legfeljebb konzervhegyekkel felfegyverkezve lehetett mászkálni, hogy a valutalimit elég legyen a kempingdíjra és a belépőkre :-) ) Lyon környékén nagy nehezen találtunk egy kempinget, szemmel láthatóan majdnem üres volt. Két év gimnáziumi nyelvtanulás után elgagyogom, hogy mi itten éjszakázni szeretnénk, tulaj megvetően végigmér, semmi reakció. Jó, tudjuk, pocsék a kiejtésem, próbálkozzunk a némettel, az jobban megy, ezek meg ugye kultúrlények (gondoltam én). Ismétlem a szöveget, jutalmam még megvetőbb pillantás, odavakkantja anyanyelvén, hogy nincs hely. Addigra anyám is odaslattyogott, kétségbeesve referáltam, hogy nem szívesen látnak minket, pedig több olt az üres sátorhely, mint a foglalt. Pasi felkapja a fejét, "nem németek"? (Nem tudom, a szakadt Wartburgunk miatt gondolt-e minket annak, bár szvsz a rendszám meg a "H" elég egyértelmű volt.) Hát nem. "Ja, akkor van hely." Onnantól kezdve bárkivel kellett kommunikálni, az első mondatba beleszőttük a nemzetiségünket, úgy nem utáltak annyira. :-) pontosabban inkább :-(