Isztambuli idegenvezetői emlékem. Nagymama kamasz lányunokával, a néni egyfolytában arról mesélt ,hogy milyen vallásosan nevelte a családját. Egyik este büszkén mondta, hogy milyen talpraesett az unokája, mert amikor a bazárban egy török megfogta a fenekét, akkor kért érte egy márkát.
Én gyűlöltem Isztambult, mert mindig seftes csoportokkal kellett menni. Aztán egyszer eljutottam egy japán csoporttal is. A Topkapi Palota teraszán ebédeltünk, kilátással az Aranyszarv öbölre, felejthetetlen.