Sajnos, mikor befizettem az útra, még nem voltam tisztában azzal, hogy ezek a buszos utak általában afféle bevásárló utak. Egy barátnőm is volt velünk egyébként, ő szervezte meg az egészet - no ő akkor meglehetősen idegbeteg volt, abból a fajtából, aki vásárlásokkal kompenzálja a lelki problémáit. Reggelente ő ébredt elsőnek, és úgy vetette be magát az isztambuli bazárba, mint egy vén csataló, amint meghallja a harci kürtöt. Első napon vele mentünk, de aztán inkább önállósítottuk magunkat. Engem anno teljesen hatalmába kerített ez a város, mihelyst megszoktam a törökök stílusát meg az alkudozást, valósággal beleszerettem ebbe a városba.

(Volt az utazás alatt egy fura epizód... hazafelé menet egy másik magyar busz volt előttünk és ki tudja miért, de az úton hagytak egy hatalmas csomagot, nem tudom emlékszel-e rá, de voltak akkor afféle egy m3-es tégla alakú múanyag bevásárló akármik, mindegy, a mi buszunk is megállt, kiszálltak a jó magyarok, aztán rögvest kinyitották ezt a csomagot. MNitteszisten telis tele volt gyapjúdzsekikkel, finom melegek voltak, no azt az öldöklést, ami akkor volt nem kivánom senkinek, én hátra is húzódtam, aztán a végén egy ismerős házaspár adott nekem is a magukéiből egyet, mert gyakran kellet kiszállni a bulgár utakon, és elég hideg volt, a lányom nagyon fázott... no meg a vám... erről külön tudnék mesélni.)