A "tények" leírása ala Fidél természetesen hagy némi kívánni valót maga után. Egyrészt a szelektív tényösszeállítás, melynek akár azt a címet is adhatnánk, hogy Apologia Gubernatoris Hungariae.

A magyar állam a jogfosztáson kívül semmit nem tett a zsidók ellen

Ez nem igaz. Egyrészt azért, mert hamisan mutatja be a jogfosztás tényét: mintha az csak valami civilizált, papiroson maradó szabályozást jelentene. A jogfosztással együttjár a bántalmazás, megalázás, kiközösítés. "Jogfosztás" - milyen színtelen-szagtalan szó ez így önmagában, de ha azt nézed, hogy mivel járt ez a zsidók számára a mindennapi életben, akkor megtelik vérrel és keserűséggel.

Másrészt azért is, mert a zsidók jogfosztása hozzájárult ahhoz, hogy a magyar nemzet szolidaritásának szálai éppen a vészkorszakban teljesen meggyengültek, sőt, mondhatni el is szakadtak. Ahogy Bibó is fogalmaz, a zsidótörvények "hozzászoktatták" az embereket ahhoz, hogy teljesen normális dolog a zsidókkal szembeni gazságok elkövetése, melyeket holmi fennkölt nemzeti céllal lehet erkölcsileg is igazolni.

Harmadrészt pedig a magyar állam szervei szervezték meg és vitelezték ki a Holocaust első szakaszát: a zsidók tömeges gettósítását (maga a gettó is valóságos temető volt az ottani borzalmas életkörülmények miatt), a zsidók tömeges bevagonírozását és deportálását (a magyar csendőr zsúfolt be úgy zsidókat a marhavagonba egy vödör vízzel, hogy sokan megfulladtak már az utazás közben). Ez persze számodra semmit sem jelent.

Ami szintén kimaradt a "tények" felsorolásából, az a magyar társadalmi szervezetek magatartása a Holocaust alatt. Úgy állítod be, mintha lettek volna a segítők, meg lettek volna a tétlen szemlélkők, akik csak végignézték, amint ezek a brutális nácik a zsidókat elviszik (itt megjegyzem, hogy a Judenkommando 150 emberből állt Magyarországon...). Kifelejted azt a nem szerény embertömeget, amely aktívan segítette a zsidók kifosztását kapzsiságból vagy puszta gonoszságból, a feljelentő leveleknek azt a hatalmas áradatát, amely ellepte a hatóságokat.

Kifelejted a hivatalos magyar nyilvánosság, média, sajtó szerepét abban, hogy a magyar társadalom úgy viselkedett, ahogy. Az antiszemitizmus mérgével nem 1944-ben kezdték "kezelni" a tömegeket. 1944-re csak forrpontra jutott a propaganda.

Idéznék neked az 1941-es parlament egy jelenetéből, amikor az országház egyetlen megmaradt zsidó képviselőjébe fojtották a szót:

"nagy zaj és felkiáltások a szélsőjobboldalon: Hol vagyunk? Jandl Lajos: Zsidókat hallgatunk itt? Majd: nagy zaj és felkiáltások ... Zsidók ne beszéljenek itt! Nem hallgatjuk meg! Ne beszéljen! Ruppert Rezső: Miért agresszívek? Jandl Lajos: Zsidók kifelé! Szégyen! A képviselők egy része kivonul. Közben: a Chevra Kadisába!"

Ez a jelenet nagyon jellemző a korabeli magyar nyilvánosság fórumaira.