anyabanya Creative Commons License 2003.08.14 0 0 44
Azt hiszem az ő kategoriájába tartozó gyermekeket nehéz nevelni, de nehezebb elviselni s, ami talán számunkra szülök számára nem olyan gond, de a tágabb környezet sok sebet adhat még.
Azt irtam, hogy Cs késön kezdett beszélni, késön lett szobatiszta, de ennek ellenére iszonyuan figyelmes baba volt ( ezért voltam abban biztos, hogy nem sérült). 2 évesen csak könyvvel a kezében volt hajlandó aludni menni, ugy csinált mintha olvasna. Nagyon sokáig tudott egyedül is játszani és kicsiként ilyenkor nem igazán lehetett zaklatni, mert akkor dühös lett. Mi ezt itthon tiszteletben tartottuk és ezért sosem volt gond, de az oviban első nap leütötte az egyik kisfiut. Leült épitözni a lába közt egy csomo kockával, egy kissrác meg elakarta venni az egyik kockát, amire ő orrba vágta ( mi addig nem láttuk verekedni)
Vesziteni nem tudott, de öszintén a gyerekek többsége sokáig nem tud. Ezt áthidalta azzal, hogy ő talált fel éves korától ársasjátékokat. Van olyan, ami kártya és a sakk ötvözete, kicsit bonyolult, de van benne ráció, ráadásúl, ha vesztet akkor kitalálta a következöt....
Van benne eröszakosság, de sosem durva. Inkább ha közölni akar valamit, akkor azt közli mindenféleképpen. Nem ugy mondanám, hogy szófogadó, hanem az indokokkal alátámasztott érvekkel nem száll szembe és nagyon jó indulatú, figyelmes.
Szembeötlö tulajdonsága, talán, hogy közlékeny, föleg a felnöttekkel szemben, de nem tekintély tisztelő. A tanitónénijét szereti, de nem azért, mert tanitó néni, hanem mert komolyan veszi őt.
Nagyon bölcselkedő, föleg globális dolgokban és meglepő dolgokat is mond, s ezekért kész vitázni akárkivel. Nehezem magáz valakit, ami az ő korában már fontos lenne. Van benne egy sajátos felsöbbrendüség is, ami nem gögöség, inkább a magabiztosság igy tükrözödik. Igazán nem hagyta magát nevelni, hanem neveljük egymást, valahogy em tünt fel, hogy eddig neveltük volna. Neki nem kellett nem szabadottakat mondani, vagy csak ritkán, valahogy adta magát minden dolog, s erre nem is igazán tudom a választ. Ő nyugis gyerek, nem nyüzsög, figyel, szemlél és véleményez ( ebben szilárd)és ugy beszél, mint aki igét hirdet, iszonyú komolyan véve a dolgokat. A szabályokat igazán nem szegi meg, bár nem sok van, amit igazán szigoruan veszük. Rendetlen viszont,de ő tudja, hogy mi hol van ( csak mi nem ). Azt hiszem mi addig mig nem árt vele magának vagy másnak többnyire szabad döntést adunk a gyerekeknek. Nem kötelező fözeléket enni, ha nagyon utálja, de akkor oldja meg (egyen melegszendvicset) Bizonyos keretek között minden gyermeknek lételeme a szabadság.
Szerintem egy isten igazából szeretet gyermek sosem fog elveszni, ettől ne félj, szeresd és a szeretet kellön bölcsé tesz, ahhoz, hogy tud mit kell tenned.