1, Nem, a Holocaust egy görög eredetű szó, égő áldozatot jelent, a Szeptuagintából, a Szentírás görög fordításából származik. Jelenti a cigányok, lengyelek, oroszok stb. legyilkolását is, akiket ugyanaz a tömegpusztító gépezet gyilkolt le. A cigányholocaustról sajnos keveset beszélnek.
Ami más huszadik századi népirtásokat illet: szerintem azokról is meg kell emlékezni. De Yosef Yerushalmival együtt én is azt vallom: "az igazi veszély nem annyira abban áll, hogy egy esemény a feledésbe hull, hanem hogy az merül feledésbe, hogyan is történt."
Tehát nem elég a puszta megemlékezés, a lényeg az lenne, hogy megértsük ezeket az eseményeket, és tanuljunk belőlük. Ezért nem is tartom jónak a relativizálást meg a hullahegyek egymáshoz méricskélését.

2, Mindkét rendszer idegen intervencióval jött létre. Az, hogy a Horthy-rendszerben nem volt idegen megszálló katonaság ezek után, nem jelenti, hogy jó rendszer volt szükségszerűen. Sztálinnak sem kellett idegen katonaság, hogy fenntartsa az uralmát, ettől még nem lesz jobb a rendszerének megítélése a szememben.

3, A TH ha jól emlékszem a szovjet katonák kivonulásával zárja a kiállítást.

4, Nem tudom, mondd-e valamit egy "kommunista" költő neve, József Attiláé. Idézném a Horthy-rendszerből származó versét:
LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

6, a keresztény magyar jelzőt csak a zsidó magyarral szemben használom, hogy a kettőt megkülönböztessem. Én ugyanis a zsidókat ugyanúgy magyarnak tartom, mint a keresztényeket.

7, igen, lejárt. :)