Tehát szerint a Holocaustot kutató történészeknek úgy kell bemutatni a népirtást, mint derült égből a villámcsapást? Jöttek a huszas évek, harmincas évek, aztán egyszer csak hirtelen hipp és hopp, csiribá-csiribú, a zsidókat kiirtották. Máig sem tudjuk, kik, miért, egyszer csak jól megöltek pár milliót. Ez lenne egy átfogó történelemszemlélet?

Nem-e az okok és a hogyan kutatása a történészek egyik legfőbb feladata? Nem kell-e megmagyaráznia a történészeknek azt, hogy hogyan történhetett meg mindez a keresztény erkölcs fennkölt (és ezt nem gúnyolódásból mondom, mert én is ezekben az erkölcsi alapelvekben hiszek) eszméit valló társadalmi többség néma passzivitása vagy cinkossága mellett? Szerintem ez a fő kérdés.

És ha meg akarjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, akkor bizony nem lehet a Holocaust eseményeit azok előzményei nélkül tárgyalni.

A Kádár-rendszer egyébként a múzeum témái között szerepel, a Horthy-rendszer nem. Ezzel egyfajta erkölcsi minősítést is tesznek a két rendszer között. Ez baj. Ennek ugyanis egy kisiskolás diák számára az lesz az üzenetértéke, hogy a Horthy rendszer alapvetően jó világ volt, a Kádár-rendszer viszont már a gonosz birodalmának része.