Nem, hanem abban nincs semmi, amit én mondok abból, amit szerinted hangoztatok. Mégegyszer leszögezem: nem hiszek a kollektív bűnösségben, ami azt jelentené, hogy minden egyes keresztény magyar egyénnek bűntudatot kell éreznie amiatt, hogy a keresztény magyar társadalom nem állt ki a zsidó magyar társadalom mellett.
Amit én szeretnék, az a tények elismerése, vagy ahogy Te fogalmazol: "az állapot leírása."

És ennek az állapotnak a leírásához hozzátartozik az is, hogy a keresztény magyar társadalom civil szervezeteinek egy jelentős része gyalázatosan viselkedett a Holocaust idején, és nem a keresztényi erkölcsnek megfelelően.
Példát akarsz, hogy mire gondolok? Pl. a KALOT, a legnagyobb katolikus ifjúsági szervezet aktívan, tevékenyen részt kért és vállalt a "zsidó vagyon" felosztásából. Az ilyen megnyilvánulásokat, amik nem számítottak kuriózumnak abban az időben, vajon hogyan helyezi el Schmidt Mária a történelemszemléletében? Vajon ezeket is a náci megszállás kényszerítette ki? Annak elismerése, hogy a szervezett keresztény/keresztyén magyar társadalom fórumai nemhogy nem segítették a zsidókat, hanem aktívan részt vállaltak annak kisemmizésében és üldözésében, az állapot leírásához tartozik és nem kollektív felelősségrevonást indítványoz. Ez is a tények része, elhallgatása pedig bűn.

Ami a verset illeti, érdekes Szekfű Gyula visszaemlékezéséeivel összevetni:

"Mindennek megvolt a kezdete és semmi sem maradt egyetlen tény, következtetés nélkül. Vezetők és tömeg erkölcsiségének megfertőzése, emberségének kiirtása ment végbe itt, szemünk előtt, és aki megszólalt, elhallgattatták azzal, hogy mindez a zsidók kitalálása. Nekem egyszer azt mondták: Miért hiszed el ezeket? Túlságosan sokat érintkezel a zsidókkal."

A tények leírását a szélsőjobboldalon ma is úgy tekintik, mint zsidó hisztériakeltést és rémhírterjesztést, zsidó kényszerképzeteket. Ezzel próbálják a történelmi igazságba folytani a szót.

Rosszul esik ilyeneket kimondani mi? Tudod ezek a számonkérés jellegű dolgok olyanok,hogy bármelyik szélsőséges korra érvényesek. Ha 1944-ben elvárod, akkor az ötvenes években, vagy 1956-ban is elvárhatod. Vagy akár 2003-ban is. Csak szerintem hülyeség. Ahhoz, hogy kritikus helyzetben valaki tegyen valamit elszántság kell, bátorság, meg még sokminden. Olyan dologk, amik csak kevés emberben jönnek össze.

A Schlachta Margitok sajnos kisebbségben voltak. Az Endre Lászlók személete volt jellemzőbb, akik Schlachta Margit megnyilvánulását imígyen ítélték meg:

"Akkor, amikor a vármegye közönsége tudatában van annak, hogy a zsidók az ellenük indított háború legfőbb uszítói, akik a békés nemzeteket egymás ellen tüzelik, akik a plutokrata országokban a fegyvergyárakat pénzelik, akiknek az érdeke, hogy minél több vér és könny folyjon, akiknek kártételei ellen a magyar törvényhozás tételes törvényekkel igyekszik megvédeni nemzetünk testét és lelkét - azoknak a támogatása, vagy akár csak érzelmi előtérbe állítása, szemben vérüket ontó magyar bajtársainkkal, a nemzet legegyetemesebb érdekeivel a legmerevebben ellentétben áll."

Itt nem egyszerűen a mentő tevékenység csekélységéről van szó, hanem arról, hogy a magyar hatóságok és egyes magyar társadalmi szervezetek aktívan hozzájárultak a Holocausthoz. Bárcsak inkább hallgattak és tétlenkedtek volna...