Az én esetem szereplői se magyarok.
1996. nyarán egy barátommal stoppoltunk Plzenbe. Már Csehországban jártunk, amikor felvett minket egy kocsi, elvitt Ceske Budejovicéig, ami nem volt 30 km-re se (szerencsére). A kocsiban két cseh cigány ült, egy idősebb vezetett, mögötte egy fiatal srác. A társam beült az anyósülésre, én meg hátra, nekem szerencsém volt, mert a fiatallal nem kellett beszélgetnem, de az idősebb kérdezgette, hogy kik vagyunk. Mikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, felvidult, és közölte, hogy "Én tudok magyarul.", de valószínűleg ezzel ki is merült az összes magyar tudása, mert a továbbiakban egyetlen magyar szót se sikerült kihúzni belőle. Egész úton be nem állt a szája, de csehül magyarázott mindenfélét a társamnak, és amikor ő jelezte, hogy ebből egy szót sem ért, elismételte ugyanazt kissé hangosabban, úgyhogy a továbbiakban inkább csak bólogatás és értelmesnek szánt tekintet volt a válasz, nehogy megsüketüljünk. :)